Isten szólításának követése: eljött Örömünk ideje, a Sátrak Ünnepe
Otthon vagyunk a világban: A ma este (17:59 órakor) beköszönő Sátrak Ünnepe – Szukkot, a hit a nem ismert dolgok létezésébe vetett bátor remény, a jövőbe helyezett bizalom szól. Mert bár „az egész világ egy nagyon keskeny híd, mégis van rá okunk, hogy ne féljünk”: Isten.
Sokan azt mondják, a hit mankó azoknak, akik nem tudják elviselni, hogy az élet véges és bizonytalan, törékeny és kiszolgáltatott. A valódi helyzet inkább az, hogy a hit a létezés bizonytalanságának vállalása, kiköltözés a pusztai sátrakba a biztos hajlék alól, a hívást követve. Örömünk ideje, a Sátrak Ünnepe az az időszak, amikor mi is, ahogy Anyáink és Atyáink, elhagyjuk a biztos fedelet és kilépünk a bizonytalanságba.
A szukkot azt ünnepli, hogy otthon vagyunk a világban, vannak földjeink, szüretkor betakarítjuk a termést, lakhatásunk és étkezésünk nincs veszélyben, tudunk tervezni. Ezért hagyjuk ott fűtött lakásainkat és kivonulunk a sátrakba, hogy újra kitegyük magunkat, ahogy a magyar nyelv szépen mondja, Isten hidegének. Isten szabad ege alatt.
Ábrahámtól azt kérte a Seregek Istene, hogy hagyja el atyái házát, otthonát és lépjen ki az ismeretlenbe, szakítsa el azt, ami a múlthoz fűzi és engedje át magát az Eljövendőnek, aki úgy nevezi magát: „Leszek, aki Leszek”. Az őt szólító isteni hangnak. A zsidóság ennek a személyes szólításnak a vallása.
Ábrahám kései gyermekei is otthagyják végül Egyiptomot az Ő szavára, kimennek a pusztába és követik az Ígéret Istenét a tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Pészachkor az Örökkévaló kimutatja népére irányuló szeretetét, erős kézzel, kinyújtott karral hozza ki őket a Szolgaság Házából.
Szukkot arról szól, hogy a nép is kimutatja ragaszkodását, amikor elmegy, ha meg-meginogva is, az Örökkévaló szavát követve, az otthontalanság sátraiba és 40 éven át idegen lesz, hontalan, menekült. Az Eljövendő lesz egyetlen otthona. A később megjelenő messiási Ígéret. Ezért mondja azt egy zsidó gondolkodó, hogy a Szombat a tér helyett az Időbe emelt Szentély.
A zsidó nép a vándorlás évei alatt olyan menyasszony volt, aki kint aludt a fagyos éjszakában, mert elhitte, amit a vőlegény, a Jóisten ígért számára, hogy szép új otthonába fogja majd vezetni nemsokára. Nem tudta, hitte.
A zsidó nép a vándorlás és a száműzöttség népe, amióta csak Ábrahám elhagyta atyái házát otthonát áttette az időbe, követi a Szólítás Istenét a messiási ígéret irányába. A hite nem a bizonyosság keresése, hanem a bizonytalanság elfogadásáé: tudja, hogy az egész világ egy nagyon keskeny híd és mégse fél. Sátrat ver és otthonra lel az átmeneti, bizonytalan életben. És amikor ezt teszi, a Sátrak Ünnepe örömének ideje, épp ez az időszak. Izrael országa háborúk árnyékában, állandó fenyegetettségben éri el sikereit. Mert a jövő népe lakja.
Ma az egész világ újra a bizonytalanság sátraiba költözött, a jelen és a jövő veszélyekkel terhes és lehetőségeket ígér. Azoknak azonban, akik Jákob sátraiban lakoznak, nem kell félniük, ha merik vállalni a hit bátor lépését a bizonytalanság szabadságába.
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
