Mai születésnapos: Kéthly Anna, a magyar zsidók legbátrabb védelmezője

Az egyik legelső női politikus egyúttal az ország legkiválóbb és legbátrabb politikusai közé is tartozott, szembe mert szállni az újvidéki zsidók és szerbek gyilkosaival és hangosan tiltakozott a zsidótörvények ellen.

---

Munkáslány volt, nyolc testvérrel nőtt fel, korán kényszerült munkába és az ő útja is a szakszervezeten át vezetett a munkásság tömegpártjába, az őszirózsás forradalomért lelkesedett, mert nem szerette a régi Magyarországot, Hunnia úri trágyadombját, ahogy Ady Endre írta, de nem szerette a kommün alatti terrort, a Lenin-fiúk szadizmusát sem. A korlátozott lehetőségek ellenére is működő szociáldemokrata két háború közti fontos politikusává lett, a szociális jogok követelését, a munkásság parlamenti érdekképviseletét összekapcsolta a női jogok védelmével.

A Harmadik Birodalom fokozódó térnyerése Magyarországon azt is eredményezte, hogy az általa fontosnak tartott szociális kérdések, a földreform, a városi szegénység ügye helyett mindinkább a zsidók megkülönböztetésének és kifosztásának követelése került a politika fókuszába. Kéthly Anna nem így, nem mások kirablásával akarta enyhíteni a nyomort, nem hagyta cserben egyetlen honfitársát sem, szenvedélyesen tiltakozott a zsidótörvények ellen és az újvidéki vérengzést követően Bajcsy Zsilinszkyvel együtt lépett fel a gyilkosok ellenében, ha figyelmeztették, hogy tényleg gyilkosokkal áll szemben, jelezte, hogy tudja. „Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak” – mondta. Példamutatóan, páratlanul bátor asszony volt, alig is akadt párja kortársai között – a gyilkosokat egyébként még a Kállay-kormány idején felelősségre vonták, csak a német megszállás során szabadultak ki ők is, amikor Kéthly Anna bujkálni kényszerült.

A kényszerű pártegyesítés után kizárták a pártjából, aztán letartóztatták, ítélet nélkül tartották börtönben, megkínozták, éveken át tartották fogva. A forradalom idején a már idősödő Kéthly Anna Nagy Imre utolsó kormányának államminisztere volt, csak addig a pár napig, amíg a benyomuló Vörös Hadsereg hagyta, aztán a forradalom emlékét tartotta életben hazájából elűzött magyarként.

Szociáldemokrata volt, mindig a gyengék oldalára állt és gyűlölte az erőszakot, megmutatta, hogy a politika erkölcsi kérdés és a cionizmus támogatásáért cserébe Golda Meir is fogadta, egy másik harcedzett politikusnő.

Emléktáblát avattak fel tiszteletére Budapesten több helyen. Erzsébetvárosban teret is neveztek el róla, ahol szobrot is állítottak tiszteletére.

Legyen áldás az emléke!

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---