Emlékezés az életért: Virág Terézről és a szabadságról
A hallgatás, az elfojtás nem engedi elmúlni a holokausztott és megöli a világba vetett bizalmat még az unokák nemzedékében is és Virág Teréz nem akarta, hogy őket is fogva tartsák az elhallgatott emlékek. Virág Teréz azt akarta, hogy szabadok legyenek a gyerekek és győzzön a halál fölött az élet. Az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem november 28-án (kedd) 10:00 órától „Mély kútba tekinték” címmel Virág Teréz emlékkonferenciát tart, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak, hogy az újjáépített bizalom és az élet, a jövő pártjára álljunk.
Nagy felelősséget vesz magára, aki gyermeket nemz és szül erre a rémisztő világra. A világ óriási, kiszámíthatatlan és kezelhetetlen, az egyes ember kicsi és gyenge, kiszolgáltatott. Amikor megszületik, vakítja a fény, idegenek veszik körül, érthetetlen zajok árasztják el a fülét, kétségbeesett és ijedt: irtózatos szorongás világra jönni és megtapasztalni, ami kint van. „És megnőtt a magas, a messze és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab kuporogtam a szoba börtönfenekén”, Szabó Lőrinc szerint ilyen lekuprodni Lóci, a kisfia mellé. A világ irtózatos és mi semmit nem tehetünk ellene és mégis valamiféle bizalom kell, hogy támadjon bennünk iránta, mert különben nem tudnánk élni. Valamiféle eredendő bizalom, hogy mégiscsak otthon vagyunk ezen a rémes, idegen helyen és ezt a bizalmat édesanyának hívják. Megóv, amíg nem tudunk mozogni, beszélni, elmondani, miért bőgünk, kitörölni a fenekünket. Ott van ő, hogy igazolja a világ eredendő jóságát.
Aki azzal szembesül, hogy a világ olyan, mint Auschwitz, aki Auschwitzot tekinti gyerekszobájának, az nem fog tudni élni, hiába, hogy olyannak látja a világot, amilyen valójában is lehet. És az is Auschwitzot tekintheti gyerekszobájának, aki háborús történetek közepette nő fel, akit arra tanítanak az elbeszélések, hogy a világ gyűlöli őt és talán eljön a nap, amikor ő is sorra kerül majd, ő vagy az ő gyerekei, hogy nem véletlen volt, hogy majd meg fog ismétlődni. Az ő gyerekei nem részesülnek, ahogy ő sem részesült az ősbizalom élni segítő illúziójából. Azok sem, akiknek a szülei látszólag „elfelejtették”, voltaképpen csak elfojtották magukban Auschwitz emlékét.
Virág Teréz a traumák továbböröklődésének tudósa volt, orvos, aki az életért dolgozott, az életre esküdött fel, egész életében az életet szolgálta. Nem azt akarta, hogy elfelejtsük Auschwitzot, hanem hogy úgy emlékezzünk rá mindig, hogy közben tudjunk élni. Minél szebben, minél többen, minél gazdagabban. Látta, hogy a trauma öröklődik, a holokauszté különösen, de más családtörténeti traumák is és hogy csak a szembenézés, a megértés, a beszéd segít, a terápia teszi lehetővé a terhek letételét vagy legalábbis megosztását. Virág Teréz a holokauszt orvosa volt túlélőként, a holokauszt gyerekeinek és unokáinak vigasztalója túlélőként, mert gyakran a túlélők a legerősebbek. Elveszett ősbizalmak helyreállítója volt, az anyai gondoskodás közvetítője, a jövő szerelmese és a múlt gyógyítója.
Virág Teréz az élet pártján volt teljes szívével és akkor vagyunk hűségesek, ha mi is az újjáépített bizalom és az élet, a jövő pártjára állunk. Erre törekszik az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem november 28-i Virág Teréz emlékkonferenciája, arra, hogy az élet kedvéért emlékezzünk. Mindenkit minden nemzedékből szeretettel várunk.
Az esemény Facebook oldala ide kattintva tekinthető meg.
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
