Mai születésnapos: a zsidó író, akinek a Nyugat-folyóiratot köszönhetjük

Fiatalon kitért katolikusnak és idős korában Ben Gurion maga kérte fel, hogy miniszter legyen a kormányában. Negyvenöt évvel Ady halála után teljesíti a nagy magyar költőnek tett egykori ígéretét. Tanúja lesz, 95 éve alatt, egy elsodort ország szomorú történetének.

---

Az Alföldön születik és két hagyomány között tölti első másfél évtizedét. A zsidó vallásosság halványuló, szinte teljesen kifakult emlékei idéződnek még meg számára édesanyja nagyünnepi szertartásaiban és szülővárosa életének katolikus ceremóniai kötik le képzeletét, ha valami, akkor az asszimiláció vágyán kívül ez a vonzalom teszi katolikussá az evangélikus gimnáziumban érettségiző Fenyőt, aki jogász lesz és megismerkedik a híres Weisz Manfréd-féle dinasztia fejével, Chorin Ferenccel, így kerül a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez. Alakuló ízlése, vonzalmai elvezetik a megújuló magyar művészethez és így esik, hogy 1908-ban lapot alapít Osvát ernővel és Ignotusszal Nyugat folyóirat néven és ezzel megszületik a modern, nagyvárosi irodalom korszakos orgánuma, amely nélkül a 20. század magyar irodalmáról nem lehet beszélni. Az irodalmárok, írók válnak barátaivá és maga is íróvá lesz, jó tollú, komoly, igazi íróvá és a legfontosabb magyar irodalmi újság szerkesztőjévé.

„Szemem vérbeborul, puska-ágyú ugat, Hej, gaz Fenyő Miksa, Ignotus és Nyugat!” – parodizálja Gyóni Gézát Fenyőék háborúellenességére utalva Karinthy Frigyes, mert, igaz, ami igaz, a Nyugat nem szerette valahogy a különben oly igen szeretnivaló első világháborút.

„S nem lesz Nyugat már, sem Fenyő, sem Osvát s még él Balázs, még él a méla Béla”- olvassuk ugyanott, az Így írtok Ti-ben egy lendületes Babits-paródiában. Ő volt a Nyugat két társával éveken keresztül, ő és Ady Endre. Az az Ady Endre, aki megkéri Fenyőt halálos ágyán, hogy róla nevezze el az unokáját és ez meg is történik, 45 év múlva, a száműzetésben, 1964-ben, amikor Fenyő New Yorkban él. Adyt nem felejtette el és mihelyt tényleg megszületett az unokája, megtartotta az ígéretét.

Fenyő a ’20-as években fokozatosan kikopik a Nyugat szerkesztőségéből, megmarad a Gyáriparosok Országhos Szövetségében, a Horthy-korszak második felében parlamenti képviselő lett, hiába próbálta ő is felhívni a figyelmet arra, hogy Adold Hitler nem szolgálja a magyar érdekeket, életveszély Magyarország számára.

A megszállás után ő is bujkálni kényszerült és megírta a nemrég újra kiadott Elsodort ország kéziratát szegény hazánkról, amelyet sokak szerint indokoltan tartott a legjobb könyvének.

A háború után sem volt maradása Magyarországon, a Gyáriparosok Országhos Szövetségében töltött évtizedei nem jelentettek jó ajánlólevelet a rákosizmushoz, Rómában, New Yorkban, Bécsben írt hosszú élete utolsó évtizedeiben. Amikor Izrael megalakult, Ben Gurion államalapító miniszternek kérte fel, de nem fogadta el, de nem azért, mintha nem aggódott volna az országért és ne érzett volna együtt a 2000 év után feltámadó Izraellel.

Mostanában érkezik talán vissza valami életéből a köztudatba, válik távoli irodalomtörténeti emlékből valódi figurává a magyar emlékezetben.

Legyen így, idézzük emlékezetünkbe a ma 140 éve született Fenyő Miksát.

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---