„Az eredményhirdetéskor sírva fakadtam…”
Óriási nemzetközi elismerést jelent, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) legnagyobb taghitközsége a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) Dohány utcai Zsinagógája az Európai Örökség részévé, az európai önazonosság hivatalosan is kitüntetett helyszínévé válik. Összeállításunkban azokat szólaltattuk meg, akik részt vettek a pályázati munkában, s akiknek a sikert köszönhetjük.
A szakértői bizottság előzetesen 25 kulturális örökségi helyszínt választott ki az Európai Unió 19 tagországából, ezek közül végül kilencet terjesztettek fel a cím elnyerésére, közöttük a Dohány utcai Zsinagógát. Az elismerés ünnepélyes átadása 2018 márciusában lesz.
Az előzményekről Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója megkeresésünkre elmondta: „a pályázat benyújtása Frölich Katalin ötlete volt, és a pályázat kidolgozása, beadása a hitközségen a mára már szokásos módszert, az én feladatom pedig a helyszín szellemtörténeti, emlékezetpolitikai jelentőségének megfogalmazása volt. A szöveges részben azt hangsúlyoztuk, hogy a Dohány utcai zsinagóga és a mellette felépült Hősök zsinagógája, a Múzeum és a tragikus módon tömegsírokká, temetővé változtatott kert milyen erős szimbolikájú hely, milyen különös jelentőséggel bír nem csak a magyarországi zsidó közösség, hanem az egész európai kultúra számára”.
Kérdésünkre, hogy számított-e az elismerés elnyerésére, az igazgatónő elárulta, hogy nem igazán, de nem azért, mert nem hisz a helyszín általa is megfogalmazott jelentőségében, hanem azért, mert ennek a címnek az odaítélése komoly állásfoglalást is jelent a döntnökök részéről.
– A nemzetközi listán az Európa szellemi arculatát megjelenítő helyszínek szerepelnek az ókori romoktól kezdve a mai európai közösség szimbolikus helyszíneiig, és ha jól tudom, zsinagóga, zsidó kulturális létesítmény eddig még nem kapott ilyen elismerést – mondta Toronyi Zsuzsanna. – A pozitív döntésben nyilván szerepet játszott az a tény, hogy a Magyarország és Budapest történelme és kultúrája mindig szoros kölcsönhatásban alakult a környező területek kultúrájával, itt találkoztak, ötvöződtek a tőlünk nyugatra, keletre, északra vagy délre megfigyelhető trendek. A mi kis „emlékezetközpontunk” olyan szimbolikus helyszín, ahol egy viszonylag kicsi területen ismerhető meg a tizenkilencedik és a huszadik század történetének és kultúrájának számos eleme. Nekem mindig nagyon fontos volt ennek tudatosítása, de nem voltam meggyőződve arról, hogy a helyszín jelentőségét ilyen magas szinten is elismerhetik. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy ez a díj nem csak az épített örökség és annak kulturális jelentősége, hanem a magyarországi zsidó közösség elmúlt időszakban végzett munkájának az elismerése is egyben.
Kérdésünkre, miszerint személyesen számára mit jelent ez az óriási jelentőségű elismerés a magyar zsidó kulturális és vallási élet szempontjából, Toronyi Zsuzsanna kifejtette: számára muzeológusként, kulturális szakemberként nagyon fontos, hogy méltó módon kezeljük és adjuk tovább azt az örökséget, amit eleink ránk hagytak. Amikor ez a terület 1931-ben elnyerte mai formáját a Hősök zsinagógája és a Múzeum felépítésével, akkor az építtető zsidó közösség szándéka az volt, hogy a magyarországi zsidó vallási élet szimbolikus központja, a Dohány utcai zsinagóga mellett helyet kapjon a magyarországi zsidók történetét és kultúráját reprezentáló Múzeum is, és egymást erősítő módon segítsék a zsidó közösség identitásának megélését. 1945-ben itt, a kertben temették el a pesti gettó áldozatainak egy részét, miáltal a terület a magyarországi holokauszt egyedülálló és legfontosabb emlékhelyévé is vált.
Az igazgatónő hangsúlyozta: ez tehát elképesztően erős szimbolikájú helyszín: a zsidók társadalmi integrációját büszkén hirdető, a Dohány utcai zsinagógát felépítő pesti zsidók gyermekei adták életüket az első világháború során a magyar haza szolgálatában, emlékükre emelték a Hősök zsinagógáját. Az ő gyermekeik pusztultak el a gettóban, akiknek emlékét már a mi generációink őrzi. Ezen az alig focipályányi területen a magyarországi zsidó történelem szinte minden sorskérdésével találkozunk, amivel csak nagyon méltó módon szabad bánni. A díj elnyerése nyilván még nagyobb figyelmet és érdeklődést generál majd, ami komoly feladatokat ró ránk, de ennek örülök: a mi dolgunk ugyanis most nem kevesebb, mint elődeink terveinek és álmainak a 21. században megvalósuló beteljesítése, majd továbbadása a következő generációknak – nyilatkozta Toronyi Zsuzsanna.
Megkérdeztük az igazgatónő által említett ötletgazdát, Frölich Katalint is, aki azt mondta: bármibe is fog, mindig egy sokkal távolabbi jövőt lát benne, így amikor elolvastam az e-mail fiókjában landoló meghívásos pályázat szövegét, azonnal a fantasztikus fejlődést látta meg mögötte, az ehhez kapcsolódó lehetőségekkel. A pályázatban a Dohányról szóló részt ő maga készítette, némi rabbikus segítséggel, hiszen munkáját férje, Frölich Róbert országos főrabbi is segítette.
Nagyon sokat dolgoztak a pályázattal, ennek ellenére Frölich Katalin sem számított győzelemre, legfeljebb majd valamikor egyszer, sokára, a távoli jövőben. Ennek az az oka, hogy nagyon sok pályázat érkezett a magyarországi; és különösen az uniós bizottság elé. Hozzátette: ő maga nagyon akarta ezt az elismerést, hiszem munkatársaival rengeteget dolgoznak azért, hogy az épület megtarthassa gyönyörűségét, s hogy ezt meg is lehessen mutatni. Mint mondta: „a Dohány a harmadik gyerekem, kiemelkedően fontos része az életemnek. A kihirdetéskor bizony sírva fakadtam… Hiszen a 21. századot be fogjuk tudni építeni ebbe a 19. századi csodába, és a tökéletes összhangra törekedve a magyarországi zsidóság koronáján a gyémánt lehetünk…”.
Frölich Katalin egy érdekes egyezésre is fölhívta a figyelmünket: a pályázati eredmény kihirdetése egy keddi napra esett, s bizony az épületet is egy keddi napon – 1859. szeptember 5-én – avatták. Mint mondta: a Tóra szerint a kedd, a harmadik nap, jó nap, azaz jajm ki tajv – és tényleg az…
Kácsor Zsolt
| A MAZSIHISZ elnöke, Heisler András támogatta a pályázatot, és az azzal kapcsolatos kéréseket, így, ha kellett, akkor levelet írt az ügy érdekében, ha kellett, akkor pedig kérelmeket. Erősen reménykedett benne, hogy a zsinagóga megkapja az elismerést, hiszen – mint mondta – ez egy hosszú, négy éves folyamat lezárása volt. A díjról az a véleménye, hogy nagy nemzetközi elismerés, amely az egész magyarországi zsidóságnak szól. Heisler András hozzátette: „mindenkinek, de különösen a Dohány utcai körzet munkájának része van ebben a sikerben. A MAZSIHISZ és legnagyobb taghitközsége; a BZSH következetes munkája ezzel visszaigazolást nyert. Gratulálok mindenkinek, gratulálok magunknak! Jó, ha tudunk örülni sikereinknek”.
Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga rabbija úgy fogalmazott, hogy a zsinagóga majdnem 160 esztendős történelme alatt mindig a híd szerepét töltötte be a magyarországi zsidóság és a befogadó nemzet között. Eszmeisége, rabbijai, hívei az európai szellemiséget képviselték még akkor is, amikor e szellemiség nem volt nyilvánvaló. E díj elismerése a múltnak, biztatás a jelennek, reménysége a jövendőnek. |
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
