Heti zsidó történelem: Hajós Alfréd felszabadul a budapesti gettóban

Halottak, éhség, egy elpusztított város és továbbra is folyó harcok a város más részein. Irtózatos körülmények között vehette tudomásul Budapest zsidósága, hogy van jövője, minden várakozás ellenére.

---

„Fasisztij kaput” – idézi Kardos főrabbi a nap emlékét, amikor a gettó falai ledőltek. Itt volt a gettó idős lakói között Magyarország első olimpiai bajnoka, fontos épületek tervezője, Hajós Alfréd is, 67 évesen. Még tíz évig élt a felszabadulás után.

Az, hogy minderre mi következett, hogy a gettót felszabadító Vörös Hadsereg aztán évtizedeket töltött még Magyarországon, részben más kérdés. Mert az, hogy a pesti oldalon véget ért az ostrom, nem csak a zsidókat, nem csak a gettó lakóit szabadította fel a háború, Budapest frontvárossá válásának elviselhetetlen terhe alól. Bárhonnan jött ki, a pincéből vagy a gettófalak közül, ugyanaz a látvány tárult mindenki elé, egy majdnem teljesen elpusztított város, amelyről nem tűnt úgy, hogy feltámadhatna egyhamar.

A háborús visszaemlékezések lódögök, elhullott lovak tetemeinek megevéséről számolnak be, nyomorról, bizonytalanságról és imponálóan gyorsan újrainduló életről, mert az élet természete azt követeli, hogy folyjon, az élet él és élni akar. Budapest ostromának, ennek a rémes és irtózatos áron az élet győzelmét hozó történetnek közös emlékezetünk részévé kell válnia, benne a gettó felszabadításának történetével, amelyben az első magyar olimpiai bajnok élt idősen, élelem és gyógyszerhiány közepette, elgondolhatatlan körülmények között. Amikor erre emlékezünk az évfordulókon, akkor a főváros történetére, annak mélypontjára és a város feltámadására emlékezünk.

budapest_45_01_18.jpg

A hidak, a hídjaink felépülésére, a golyónyomokra az épületek oldalán, amelyek itt-ott még mindig velünk vannak és arra, hogy végül mégis maradt egy olyan közege Budapestnek, a pesti zsidóság, amelynek volt része a székesfőváros születésében, volt és van része a történetében azóta is. Fasisztij kaput-erre emlékszik 73 évvel ezelőttről Kardos Péter rabbi, a szabadság hirdetésére. Akik nem voltak ott, a városukra emlékezhetnek, amely életben maradt és azóta is az életünk tere.

Ez a nap Budapest szomorú ünnepnapja, egész Budapesté. Hajós Alfréd személye tudatja velünk, ha végképp nem tudnánk sehonnan máshonnan, hogy a gettó falain kívül és belül egyaránt Magyarország volt és maradt életben. Budapest ostroma hetekkel később ért véget és a város eddigi legnagyobb traumájaként velünk marad majd, amíg ez a csodálatos hely a térképen megtalálható lesz.

Terítse békessége sátrát az Örökkévaló fiatal, de már sokat látott otthonunkra, Budapestre és legyen áldott az áldozatok emléke.

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---