Heti zsidó tanítás: „beszélj keveset és tégy sokat!” – Segíteni kell vagy tanulni?

Az első neológ rabbi, Hillél nagy ellenfele, Sámmáj a látszattal ellentétben nem szerette a beszédet és a rabbik általában, miközben sokat beszéltek, óvtak a felesleges fecsegéstől.

---

Sámmáj ugyanis azt mondta az Atyák Tanításai szerint, hogy „legyen a Tóra tanulása mindennapi elfoglaltságoddá. Beszélj keveset és tégy sokat. És fogadj szívélyesen minden embert”.

Simon ben Gamliel rabbi, aki már az első században, a názáreti Jézus kortársaként élt, a Szentély fennállásának utolsó napjaiban dolgozott, azt mondta viszont, hogy „egész életemben bölcsek között éltem és semmi jobbat nem találtam a hallgatásnál. A lényeg nem a tanulás, hanem a cselekvés. És aki sokat beszél, a bűnt hívja meg”.

A két rabbi egyfelől egyetért, másfelől nem értenek egyet. Az egyik szerint a tanulás életünk alapja, Isten szavának megértése, a másik szerint nem tanulni kell, hanem dolgozni. A tanulásnak, különösen a zsidó pedagógiában, fontos része a beszéd, a vita, a tanaulópárok vitája a Talmud elsajátításának lényege. A zsidóságban még a tanulás is közösségi tevékenység. De akkor hogy lehet, hogy mindkét rabbi kikel a fecsegés Ellen? Hogyan tegyük a jót, ha nem ismerjük Isten parancsait?

Alighanem az öncélú tanulás és az öncélú beszéd Ellen kelnek itt ki a rabbik, nem véletlen, hogy maga az Atyák Tanításai is rövid, tömör mondások, frappáns bölcsességek gyűjteménye, azt üzeni, hogy a lényeg összefoglalható néhány bölcs tőmondatban, amelyek csak látszólag mondanak ellent egymásnak. Egyszerre igaz az, hogy minden nap tanulmányoznunk kell a Tórát és az is, hogy üres jámborság az, amely megmarad magában, amelyből senkinek nem lesz semmi haszna. Fontos együtt tanulnunk, beszélgetnünk, kedvesen fogadnunk mindenkit, de az üres fecsegések végtelenjéhez az élet túl rövid és túl sok dolgunk, felelősségünk van ahhoz, hogy erre fecséreljük.

A szövegek a mértékről beszélnek, arról, hogy mindennek rendelt ideje van és a köztük lévő ellentmondások épp arra tanítanak meg minket, hogy minden aforizma csak korlátozott mértékben lehet igaz, minden bölcsességnek megvannak a határai és az élet nem foglalható össze maradéktalanul három bölcs mondásban. Ha figyelmesen olvassuk, az Atyák Tanításai megtanítanak minket a figyelmes és hasznos, cselekvő és értő olvasás művészetére.

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---