Búcsú egy nagy zsidó rendezőtől: Miloš Forman (1932-2018)
Édesanyját Auschwitzban ölik meg, szülei bátor cseh ellenállókként lelik halálukat. Később derül ki, hogy biológiai édesapja egy félrelépés következtében zsidó volt. Ő volt a cseh új hullám legnagyobb alkotója Jiří Menzel mellett és Amerikában is a szabadság kelet-európai rendezője maradt, a Hair és a Száll a kakukk fészkére rendezője.
Még csak kilenc éves volt, amikor a szüleit meggyilkolták a nácik, nem mellettük növekedett fel, háborús árva volt ő is. Anyja és apja antifasiszta ellenállók voltak, nem zsidók, ő azonban apai ágon mégis zsidó származású, házasságon kívül született gyerek.
A hatvanas években, a cseh új hullám indulásakor lett rögtön nagy filmrendező, líraian játékos filmekkel a felnövésről, a csalódásról és a mégis megőrzött tisztaságról: a látszólag bonyolult, valójában egyszerű szerelemről. A második világháború árvái, akiken mintha enyhült volna a nyomás a „prágai tavasz idején”, hirtelen bölcsen derűsek, ironikusak és őszinték lettek, megkönnyebbült, koravén fiatalok, akik szörnyű emlékeik ellenére, azoktól nem szabadulva, de mégis elkezdhették az életüket, még úgyis, hogy már ott dolgozott bennük Közép és Kelet-Európa minden érett, lemondó bölcsessége. Jiří Menzel és Miloš Forman legfőképp. A Tűz van, babám, a létező szocializmus groteszken felszabadult komédiája óriást csinált a fiatalemberből, kapott egyetlen esélyt még a 40 előtt, aztán újra a történelem és megint eltaposta. Ezúttal a Varsói Szerződés szállta meg az országot és Jiří Menzel elköszönt történelemben gazdag szülőföldjétől.
Kiment Amerikába és eszébe jutott, hogy a nagy prágai német zsidó író, Franz Kafka hőse is hozzá hasonlóan ment ki, tulajdonképpen ugyanonnan ugyanoda. Vitte volna magával, amit látott és tanult, de úgy, ahogy képzelte, nem kellett. Kafkáról nem csinálhatott filmet vagy legalábbis nem úgy. El kellett adnia a hatalom tébolyult paraboláját Amerikában. És eladta, egy nagy amerikai zsidónak, Michael Douglasnek és ebből lett a Száll a kakukk fészkére, a szabadság őrült mítosza, aztán a Hair, amelyik a csehszlovák ’68-tól ihletve mesélte el az amerikai 68-at, már jóval később, nosztalgikusan. Hollywood ízlése szerint, kultuszfilmként, amely mögött ott van Prága huszadik százada is, feltűnik benne néha egy másik rendező, az, akivé lehetett volna, ha nincs a Varsói Szerződés. A Hair is remekmű, önjogán is, Miloš Forman mindenhol megmaradt önmagának.
És az Amadeus történetével végül visszatért Prágába. Leforgatta, több filmben, egész alkotói életével, Kafka Amerikáját végül. És bár nem volt zsidó vallásjogilag, mert az édesapja volt zsidó és bár nem nevelték zsidónak, mert házasságon kívüli szerelem szülötte és bár árva volt és nem sok családi öröksége maradt egyáltalán és mert nem tartozhatott igazán sehová, mindezekért és mindezek ellenére nagy zsidó rendező is volt, élete nagy zsidó történet.
Pár napja halt meg Amerikában, ahol élete nagyobb részét töltötte, legyen áldás az emléke. Jöjj el, napfény, várunk, napfény, jöjj el, várunk Rád.
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
