Egy szolgálattal töltött élet: köszönet Schőner Alfrédnek

Schőner Alfréd 21 év után távozik, leköszön a Rabbiképző-Zsidó Egyetem éléről, nyugdíjba vonul. Az aktív, vezetői évek lezárulása után új időszak kezdődik az életében, amelyben ismét a tapasztalat, a tudás átadásáé lesz a főszerep.

---

Az ortodoxia világából érkezett a neológiáéba, mint olyan sokan mások is, mint előtte Kardos Péter, utána Frölich Róbert például. A háború utáni évek világából, a pusztulás utáni, traumatizált újrakezdésből a 21. századba. A rendszerváltás utáni Rabbiképzőt ő vitte át az új évezredbe, tanító volt és közösségvezető egyszerre.

Egy aktív élet fele, ennyi időt töltött el a Rabbiképző-Zsidó Egyetem vezetőjeként Schőner Alfréd és ez az időszak már nem csak egy ember, de egy intézmény életében is tekintélyes mennyiség, a Rabbiképző 140 éves történetének jóval több mint egynyolcada. A modern, magyarrá lett zsidóság legnagyobb múltú intézményének nem csak önálló, de hosszú korszaka kötődik majd az ő nevéhez, olyan korszaka, amelyben viszonylagos biztonságban, szélárnyékban lehetett működni, nem voltak nagy történelmi felfordulások (azok, alighanem még előttünk vannak), de csendben óriásit változott a világ, például belépett a digitális korszakba. Amikor elindult, akkor jelent meg itt-ott már az internethasználat Magyarországon, de még csak épphogy, csak csíráiban. Világok között kormányzott egy régi, nehézkes, büszke hajót két kultúra és világfelfogás, két ezredév között. Amikor érkezett, azt hittük, hogy a liberális demokráciák berendezkedése lett a történelem vége, mára már tudjuk, hogy a történelem egyáltalán nem ért véget. És így tovább. Neki pedig a megváltozott körülmények között tovább kellett fűznie a hagyomány láncolatát. Sokakat kellett elindítania és sokakat eltemetnie Kármán Györgytől Staller Tamásig és tovább. Mestereit kísérte el onnan, ahol őt nevelte Scheiber Sándor, az Eljövendő Világ kapujáig. Szolgált. Tudta, hogy a tudományos közösség is csak közösség, amelynek éppen úgy van szüksége rabbira, mint más közösségeknek. Felépítette a Doktori Iskolát, megnyert tekintélyes tanárokat a zsidóság ügyének, közvetített a nemzedékek között, ahogy a zsidó hagyomány kéri. És tudta, hogy, mint minden itt a földön, úgy az ő hosszú szolgálata is véget ér, illetve más szakaszába lép majd egyszer. Tudta, hogy itt a földön a legtöbben nem kapják meg azt a köszönetet, amely megilletné őket és tudta, hogy mindez úgysem számít igazán. A Gazda számon tartja, mit végeztek a munkásai és Ő nem feledkezik meg az emberről. Rabbiként eleve csak neki szolgált, neki tartozott elszámolással.

Schőner Alfréd 21 év után távozik, leköszön a Rabbiképző-Zsidó Egyetem éléről, nyugdíjba vonul. Az aktív, vezetői évek lezárulása után új időszak kezdődik az életében, amelyben ismét a tapasztalat, a tudás átadásáé lesz a főszerep. A mindennapi döntésekkel már nem neki kell foglalkoznia, messzibb távlatokat fürkészhet majd végre, mert aki távolabbra lát a múltba, az a jövőbe is távolabbra lát, mi pedig figyelünk majd rá, mit tanulhatunk még tőle most.

Egy feladat azonban még hátravan, nem az ő feladata, ő már mindent megtett, amit tehetett rektorként. A mi feladatunk, az, hogy hálás szívvel mondjunk neki köszönetet, mert azt tanuljuk az Atyák Tanításaiból, hogy a Tanárainkat úgy kell tisztelnünk, ahogy az Ég hatalmát respektáljuk, hogy a legnagyobb megbecsüléssel azoknak tartozunk, akik tanítanak majd és akik eddig is, egy fél életen át tanítottak minket.

Ezért hajtjuk meg hálás köszönettel fejünket önzetlenül tanító Mesterünk előtt, akinek tudnia kell, hogy mindaz, ami ezentúl történik az intézményben, az Ő örökségét is továbbviszi, ahogy ő vitte tovább elődei örökségét, nemzedékről nemzedékre, a korszakok beépülnek az intézmények történetébe és nem is mindig fogják tudni azok, akik őt követik, hogy az ő szavait mondják tovább, az ő gondolatai inspirálják őket. Az a Tóra, amelyet ő tanult és tanított, megmarad majd azoknak az életében, akikkel foglalkozott. Nem csak formális, intézményi tanulás van és a szó tágabb értelmében megmarad mindannyiunk tanítójának.

Köszönjük szépen, Rektor úr!

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---