Darvas István főrabbi Natalie Portmanről: „Mikor keletkezett a vita”?
„Mikor keletkezett a máhlajke (vita)? Azon a napon, amikor Isten elválasztotta egymástól a vizeket”
Natalie Portman nem veszi át a Genesis-díjat, és erről természetesen sok embernek van véleménye, ami egészen addig nem jelent problémát, amíg nem a gondolatolvasás szándékával és vakhitével van átitatva. Minden ilyen törekvés helytelen, vallási értelemben a bálványimádás, szekuláris közelítésben az elmebaj melegágya. A művésznő döntésének hátterét kutatva kizárólag az általa elmondottakra támaszkodhatunk, és nincs más dolgunk, mint idézni őt, hiszen kijelentette: “Azért döntöttem úgy, hogy távol maradok a ceremóniától, mert nem akarok Benjámin Netanjahu támogatójának tűnni, aki a tervek szerint beszédet mondott volna a rendezvényen. Továbbá nem vagyok se tagja, se támogatója a BDS mozgalomnak”.
Natalie Portman döntése kapcsán különböző vélemények fogalmazódtak meg az elmúlt napokban, amelyek kétségtelenül érdekesek, még akkor is, ha nem a döntésről, hanem a véleményalkotók világlátásáról szólnak. Van olyan nézet, miszerint a “Izrael ellen “megszállott démonizálás” folyik, s Portman lépése nem a jelentőségteljes bírálatokat, hanem a démonizáló kampányt és az országgal szembeni kettős mércét erősíti”. Mások szerint rosszul választott tanácsadót, megint mások úgy vélik: “Köszönetet érdemel határozott véleménye, hogy Izraelt úgy is lehet és kell támogatni, ha az ember szemben áll az ország jelenlegi kormányával, annak demokráciaellenes támadásaival, és a megszállás megerősítésével”. Az összes nézetben közös, hogy lehetséges igazságokat tartalmaznak, és a megszólalók politikai nézeteiről tanúskodnak.
Kérdésként felmerül, hogy miként tudott volna Portman olyan kritikát megfogalmazni, amelyet nem a “démonizáló kampány” erősítéseként kezeltek volna kritikusai?
Ha ugyanis szó nélkül átveszi a díjat, és utána mondja el véleményét a jelenlegi izraeli politikai helyzetről, akkor bírálói nagyjából ugyanezt mondanák, mint most, ráadásul a hálátlanság vádjával is megtalálták volna. Ennek alapján a Portmant támogatók megnyilvánulásai hitelesebbnek tűnnek, ami nem jelenti, hogy feltétlenül igazuk van, azt viszont igen, hogy az általuk igaznak gondoltakat fogalmazzák meg, ellentétben a bírálókkal, akiknek nem a díj elutasításával van érdemi problémájuk, hanem annak a lehetőségét vitatják, hogy megfogalmazható-e nyilvános és egyértelmű kritika az izraeli politikával szemben. Ez az attitűd is érthető, hiszen az Izraelt ért kritikák és támadások között nehéz megtalálni a választó vonalat a szándékok vonatkozásában, azaz nagyon ritkán egyértelmű, hogy a megszólalókat a féltő szeretet vagy a féktelen gyűlölet motiválja. Azt hiszem, azt gondolják a legkevesebben, hogy Natalie Portman gyűlöli Izraelt, és ez az általa elmondottak alapján józanésszel ki is zárható, de annak a veszélye kétségtelenül fennáll, hogy olyanok hivatkozzanak rá a leglelkesebben, akik Izrael és a zsidók esküdt ellenségei.
Összességében úgy tűnik, hogy a színésznőt, kritikusait és támogatóit egyaránt az áhávát Jiszráel, vagyis a zsidó nép iránti elkötelezett szeretet vezérli, de a gyakorlati teendők vonatkozásában jelenleg akkora a távolság köztük, hogy nem látják egymást tisztán, ha azonban tényleg l’sém sámmájim, vagyis tiszta szándékkal folyik köztük a vita, akkor előbb-utóbb megoldódik majd.
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
