Heti zsidó tanítás: Isten hajléktalan vendégei vagyunk
Köszönet a cateringért és bemutatkozás Istennek-erről beszél a mostani hetiszakasz története.
„Vándorló arámi volt az apám” – olvassuk a hetiszakaszban. Minden évben, a betakarítás örömünnepén, így kellett bemutatkozni az Örökkévalónak. Csavargókként, akiket Ő telepített le a tejjel-mézzel folyó Kánaánban.
A Talmud elmeséli, milyen csodálatosak voltak az első zsengék, a betakarítás ünnepe Sávuot zarándokünnepe Dávid városában, az ókori Jeruzsálemben. A tömegek vonulása és a rituálék magasztossága, az otthonosság, a beérkezettség diadala. Itt lakunk, sokan vagyunk, mi vagyunk az Örökkévaló népe, miénk Izrael földje és nekünk terem gyümölcsöt.
A betakarítási ünnepeket, az első zsengék ünnepét sok kultúra jól ismerte, ez a föld termékenységének megáldása és további elősegítése.
A zsidóknak azonban a termésért nem a föld termékenységének isteneit kell imádni, hanem azt, aki az eget és a földet teremtette. Ezért mondták el a mostani hetiszakaszban szereplő mondatokat őseink, hogy vándorló arámi volt az apám. Hogy nem volt mindig otthon, nem volt földje, ami teremjen, nomád volt és idegen. Csavargó hajléktalan volt, migráns és én azért nem felejtem ezt el, mert tudom, hogy minden az Ég alatt egyedül a Jóistené továbbra is. Hogy végső soron nem birtoklunk semmit (a föld pogány termékenység-istenei, a Baálok nevei a héberben a birtoklással kapcsolódnak össze), Isten vendégei vagyunk. Ezt a vendéglátást köszönjük meg Sávuotkor, a minőségi „cateringet”.
Csak az a kérdés, miért kell ezt mindig elmondani, miért kell a népnek minden egyes évben újra bemutatkoznia Istennek? Hiszen ez történt. Vitték a zsengét bemutatni Jeruzsálembe – a Talmud szerint még maga Agrippa király is ott volt a menetben a maga idejében – és jólnevelten bemutatkozunk Istennek, röviden összefoglalva a családtörténetünket.
Jonathan Sacks volt brit főrabbi szerint azért, mert a történeteink őrizték meg a zsidó népet állam nélkül, hadsereg nélkül, sőt közös nyelv nélkül évezredeken át. Az identitásunk, az, hogy tudtuk, kik vagyunk, honnan jön, erősebbnek bizonyult birodalmaknál és hadseregeknél. És akkor nem felejtjük el, kik vagyunk, ha mindig újra bemutatkozunk az Örökkévalónak szertartásainkban, amelyek összefognak és közösséggé tesznek bennünket.
Ezért téved Sacks rabbi szerint a felvilágosodás, amikor el akarja törölni a különböző népeket és hiteket végső soron, mint történelmi maradványokat, ócskaságokat, hogy csak az egyetemes emberiség maradjon. Mi, emberek nem élhetünk identitás nélkül, anélkül, hogy tudnánk, tartozunk valahová. Egyetemes ember nincsen, bárkire kell vonatkozzanak az emberi jogok, de egyikünk sem „bárki”, mindannyian valakik vagyunk és ez így van jól. Ettől még nagyon is szerethetjük egymást.
Azt tanítja nekünk a hetiszakasz, hogy ne felejtsük el, kik vagyunk, mutatkozzunk be szépen a Jóistennek időről-időre.
Jó szombatot!
