„A gőg hangosan darabokra hullik” – Beszámoló a Korczak konferenciáról
Idén októberben a Goldmark Terem adott otthont a Mazsihisz Janusz Korczak munkásságát bemutató rendezvénynek, amelynek apropója a legendás tanítóról szóló könyvsorozat első három kötetének megjelenése adta.
Janusz Korczak pedagógiai írásait új, hat kötetesre tervezett Sorozatban adja közre a Falccus Kiadó, a sorozat három kötete meg is jelent már nemrég (A gyermek joga a tiszteletre, Hogyan szeressük a gyermeket, Az élet iskolája). A könyvek megjelenéséhez a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), a Nemzeti Kulturális Alap, a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége és a Lengyel Intézet járult hozzá, szövetségünk pedig konferenciát szervezett a gyerekeivel a halálba menő lengyel tanító eleven emlékét idézve.
A konferencia résztvevői megtöltötték a termet. Minden generáció képviseltette magát az egyetemistáktól az idősebb nemzedékekig.
Az eseményt Heisler András, a Mazsihisz elnöke és Jerzy Snopek (a Lengyel Köztársaság nagykövete) nyitotta meg, Balog Zoltán volt emberi erőforrás-miniszter levélben köszöntötte a konferencia résztvevőit.
Az előadások mindegyike Janusz Korczak, az „Öreg Doktor” tevékenységét állította középpontjába.
Prof. dr. Pukánszky Béla „A 20. század első felének pedagógiai világa” címmel tartott előadást, Korczak nevelési eszményeinek bemutatására vállalkozott. Történeti és irodalmi példák segítségével tekintette át a XVIII. századtól kezdve a nevelési eszmények történetét. Alapvető kérdésként merült fel; miként lehet és kell a gyerekeket felszabadítani ahhoz, hogy cselekvő, önmagukért, társaikért és a közösségért kiálló emberekké váljanak.
Dr. Mészáros László egyetemi docensnek a „Teológiai és jogi gondolkodás Korczak műveiben” című előadása a többezer éves zsidó és keresztény kultúra nevelésre vonatkozó téziseit vázolta fel s vetette egybe Korczak embereszményével. A cselekvés, a felelősség, a tudás, a tisztelet; mind olyan fogalmak, amelyek a kezdetek óta az emberek szóhasználatában, sőt nevelési eszményeiben benne foglaltatnak, Korczak maga is ezeket az értékeket kívánta nevelési filozófiájában megvalósítani.
A szünet után dr. Hegyesi Gábor professor emeritus a „Szociális munka a 20. század elején” címmel tartott előadást. A munka és a szociális gondoskodás kérdése szorosan összefügg, s ahogy haladunk előre a történelemben, úgy válik egyre fontosabbá, hogy a dolgozókról, ill. a munkanélküliek gondozása-segítése iránti felelősséget az állam felvállalja. Ezt az alapelvet Korczak is magáénak vallotta.
A gyermekvédelem is Korczak munkásságának hangsúlyos részét képezte Korczak munkásságának. B. Aczél Anna pszichológus, ny. intézetigazgató a bentlakásos intézményekben egykor és ma uralkodó körülményeit vetette össze, kiváló példákon keresztül világította meg a rászoruló gyermekek igényeit; kapcsolatukat tárgyakhoz, emberekhez, de szólt arról is, miként lehetne, illetve kell őket a tudatos, a felelősségteljes felnőtt élethez elvezetni.
Ahogy Korczak árvaházának szabályrendszere volt, melyet minden félnek be kellett tartania, úgy a ma intézményes nevelési körülmények között felnövekvő fiataljainak is normarendszerben kell élniük, e szabályokat el kell sajátítaniuk úgy, hogy sok-sok szállal kötődjenek ahhoz a szervezethez, amelyben nevelkednek. Az intézményeknek „gazdagoknak” kell lenniük, hiszen a családot hivatottak pótolni.
Dr. Sánta Nóra a Hintaló Alapítványtól érkezett, s a gyermeki jogokról szólt. Felvázolta azt a jogi környezetet, amelyben a gyerekek ma élnek, jelezte azokat a problémákat is, amelyek éppen a túlszabályozásból fakadnak. Az előadásában kitért arra is, hogy milyen jogszabályi változásokra lesz a jövőben szükség ahhoz, hogy az EU-s szabályoknak – éppen a gyermekek vonatkozásában – megfeleljünk.
A program záró akkordjaként kerekasztal-beszélgetés zajlott le, melynek meghívott résztvevői: Beer Miklós váci püspök, Donáth László evangélikus lelkész, Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője és Verő Tamás főrabbi voltak, a beszélgetést Flóri Anna újságíró vezette, középpontjában Korczak gyermekeszménye állt, hogy Vajon mennyire általánosak, mennyire korszerűek ma ennek a nagy életműnek a gondolatai?
A beszélgetők érdekes mai példákkal igazolták, hogy a gyermek személyiségfejlődéséért a felnőtt társadalom a felelős és ez csak akkor lesz zavartalan, ha időben az önállóság felé tereljük neveltjeinket, hagyjuk a szabad érdeklődésüket kiteljesedni. Gondolataikat a Tórából és a – héber Biblia más részeiből, illetve az Újszövetségből – vett példákkal is alátámasztották.
A konferencia résztvevői az eddig megjelent Korczak-könyvekből saját példányokat kaptak.
Zárjuk a beszámolót, a konferencia szellemében, ennek a könyvsorozatnak egy gondolatával:
„Felfedezzük azt, aki halkan pityergett a bölcsőben, lassan saját erejéből felállt, tiltakozás nélkül adta vissza a piskótát, távolról nézte a körben játszókat, most pedig éjszakánként, amikor nem látják, a lázadás és fájdalom könnyeibe merül. (…)
Kínkeservesen kerestem a fájdalmas rejtvény megfejtését, hogy mind a fiatalok, mind a felnőttek közös életében a tisztességes gondolatnak rejtőzködnie kell, vagy csendben meggyőznie, miközben a gőg hangosan darabokra hullik.” (Hogyan szeressük a gyermeket – 144-145. old.)
