Ha magányos vagy, akkor is Veled van: hogyan látta meg Jákob Istent? – Jó Szombatot
A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 15:49 óra, a Szombat királynője 16:55 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Vájécé” (Mózes 1. 28:10–32:3.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Ha magányos vagy, akkor is Veled van: hogyan látta meg Jákob Istent?
Jákob egyedül, kitaszítottan, a szabad ég alatt tölti élete első felnőttkori éjszakáját és csendesen és váratlanul átöleli őt élete mélypontján Isten. Ezzel a gyengéd átöleléssel és ígérettel indul el Izráel története valójában.
Jákobnak futva, a közeli visszatérés reménye nélkül kell elhagynia a szülői házat, érzi szívében, hogy lesz, akit nem lát többé viszont azok közül, akik szívének kedvesek. Az agyonóvott, elkényeztetett fiú kivert kutyaként hál a szabad Ég alatt, a sátorlakó kis könyvmolyból hajléktalan lesz pillanatokon belül. A mostani hetiszakasz, amelyben fel kell nőnie, először az első éjszakájáról számol be nekünk.
Kövekből készít magának párnát az út mellett és amikor elalszik, egy létra jelenik meg előtte álmában, amelyen az Úr angyali járnak fel és le, az Örökkévaló Isten magasodik föléjük és Jákob fölé. Föl és lefelé egyaránt vezet az utunk életünk során, de akkor is, amikor lefelé tartunk, Isten tekintete rajtunk van, ahogy most az elhagyott, kivert Jákobon nyugszik-üzeni a kép.
A fiú ígéretet kap a Seregek Urától, hogy vigyáznia fog rá élete most induló nagy kalandjának minden állomásán, hiszen Ő az ígéret örököse, az ígéretnek, hogy az ő munkája, élete hoz majd áldást a föld minden családjára, minden népekre, az út, amelyen elindult ide vezet majd, ehhez az áldáshoz.
Ég és föld találkozási pontján zajlanak az események, ahová épp akkor érkezik meg Jákob, amikor a leginkább kétségbeesett. Az Örökkévaló meghallgatja azokat, akik, ahogy a zsoltáros, „a mélységből kiáltanak” Hozzá, eljön azokhoz, akik magányosak és vigaszra szorulnak, amikor már lemondtak Róla.
A történet, amelyben az Ég és a föld között kapcsolat létesül, a Bábel tornya történetének sajátos megismétlése. A Bábel tornya építői maguk akarták összekötni az eget a földdel, hogy „nevet szerezzenek maguknak”, az embert akarták Istenné tenni. Az egoizmus és a birtoklásvágy vezette őket.
Jákob azonban Istentől kapott látomást, Isten teremtett vele kapcsolatot és amikor felkel, azt mondja: az Úr van ezen a helyen és nem tudtam én”. A héberből, akárcsak a magyarból, a ragozás alapján kiderül, hogy Jákob magáról beszél, miért kell akkor a mondat végére az „és”. Egy hászid rebbe, Pinchas David Horowitz szerint, akit Jonathan Sacks volt brit főrabbi idéz heti Tóra-magyarázatában, a mondatot úgy is érthető, hogy az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam az „én”-t, elfeledkeztem magamról, így megnyíltam az Isten előtt. Ahhoz, hogy lássuk a minket végtelenül meghaladó Istent, meg kell feledkeznünk magunkról, az „én”-ről. Addig nem tudjuk megnyitni előtte a szívünket, amíg csak önmagunkat látjuk. Addig nincs hely az Ő számára és addig nem mutatkozik sehol.
Jákob, amikor a legmélyebb válságban volt, egyedül a bizonytalan jövőtől félve, fedél nélkül, család nélkül, amikor csak az ígéret és a remény maradt számára, észrevette a világot, amelyet elkényeztetett Mama kedvenceként észre sem vett. És Isten akkor beköltözött a szívébe.
Jönnek-mennek a mi angyalaink is ég és föld között, ha egy pillanatra le tudjuk venni a szemünket önmagunkról, azonnal észrevesszük majd őket.
Jó szombatot kívánunk!
