A fájdalmak asszonya: elhunyt Ilan Ramon, az első izraeli űrhajós felesége
Aki férje mellett a gyerekét is elvesztette, mielőtt ő maga, 54 évesen eltávozott: ő engedte meg a fiának, hogy repüljön, mert repülni akart. Belehalt, de nem állt az álmok útjába soha.
A zsidó nép az álmok népe, álmokból született, Jákob és József álmaiból. Egy álomból született a modern Izrael is, példája annak, hogy az álmok ereje milyen hatalmas: ha akarjátok, nem mese, ahogy Herzl Tivadar tanította. Tegnap egy igazi, példaszerű izraeli halt meg 54 évesen, egy a még mindig viszonylag fiatal állam jellegzetes hősei közül. Soha nem habozva bíztatott az álmok követésére és soha nem hátrált meg, nem roppant össze a „nem ember szívébe való” fájdalmaktól sem, amíg dolga volt a földön.
Amikor 22 éves volt, hozzáment feleségül a légierő egyik pilótájához, akit Ilan Ramonnak hívtak, Izrael egyik hőséhez, aki részt vett Száddám Husszein készülő atomlétesítményének lebombázásában. A ’90-es években őt tervezte Izrael elsőként az űrbe küldeni, ezért költöztek gyerekeikkel Amerikába. Az űrhajó azonban, a Columbia űrsikló, soha nem tért vissza Ilan Ramonnal és társaival a fedélzetén, ahogy tudjuk.
Rona visszaköltözött Izraelbe, nevelte négy gyerekét, és tanult, hogy megpróbálja megérteni a gyászt. Mindent meg akart érteni, mindenből tanulni akart, érettebbé válni.
Az ő engedélye kellett a legidősebb fia pilóta-karrierjének megkezdéséhez és a fiú, Assaf Ramon pilóta szeretett volna lenni, édesapja tragédiája ellenére, vagy éppen amiatt is. Jóváhagyta. Nem uralkodhat el a félelem az álmainkon. Assaf meghalt a 2000-es évek végén egy balesetben. Eltemette a férje után a fiát is: Assaf, kedvesem, ez az én sírom – neked kellett volna eltemetni engem, amikor idős koromban meghalok, milliónyi unoka között. Megígérték nekem, hogy vigyáznak Ilanra, megígérték, hogy vigyáznak Rád. Assaf, kedvesem, tudom, hogy apa most lát Téged”-búcsúzott a sírnál. Elmondta ebben a beszédben, hogy ő is meghalt, aztán ment tovább, alapítványt tett, hogy fiatalokat inspiráljon, hogy kövessék az álmaikat, merjék követni. Izraeli volt, minden, ami nagyszerű Izraelben, benne testesült meg. A tudás, a másokért viselt felelősség és a bátorság hármas jelszavát hirdette az alapítványa.
Nem görög sorstragédia az övé, mert nem rászakadt csak a sors, hanem képes volt abból, amit rámért, irtózatos fájdalmak árán, de sértetlen integritással kikerülni. Egyik nekrológjában úgy búcsúznak tőle, hogy felidézik a statisztikát: Izrael a világ egyik legboldogabb országa, annak ellenére, hogy háború és erőszak közepette él. Azért, mert képes megérteni és felelősségvállalássá alakítani a fájdalmait, ebben rejlik az ereje.
Rona Ramon példája túléli őt, emléke megmarad Ilan és Assaf Ramoné mellett. Ne felejtsük el őket.
