Kácsor Zsolt: Doktor Moll a rossz kezek tulajdonosáról
Doktor Moll próbálta beleképzelni magát annak a helyébe, aki a minap egy-egy Dávid-csillagot rajzolt Koncz Zsuzsa és Vámos Miklós arcára, de csak addig az elképzelésig jutott, hogy embernek kellett lennie, az állatok ugyanis, példának okáért a kutyák, akik a mi barátaink, ők nem firkálnak, sőt, ha firkálnának is, akkor valószínűsíthetően egy-egy szívet rajzoltak volna Koncz Zsuzsa és Vámos Miklós arcára, hogy kifejezzék
emberfölötti szeretetüket az ember iránt,
nem pedig egy olyan jelképet festettek volna erre a két tiszta emberi arcra, jelesül Dávid király pajzsát, amely rossz kezekbe kerülvén mindössze és pusztán és csak annyit jelent, hogy a rossz kezek tulajdonosa nincsen tisztában azzal, hogy az vajon mit is jelent, ő ugyanis, mármint maga az elkövető, kizárólag azzal van tisztában, hogy az ő elkövetői tudatában ez a szimbólum miféle dolgokhoz, fogalmakhoz és viszonyrendszerekhez kapcsolódik, ám az ő nem éppen tiszta fejében létező dolgoknak, fogalmaknak és viszonyrendszereknek azonban semmi közük a zsidósághoz, sem annak évezredes tanításához, márpedig ha ezt doktor Moll
elfogadná axiómának, akkor még
esetleg föl is menthetné a rossz kezek tulajdonosát egy könnyű legyintéssel, mondván, hogy a tettes azt sem tudja, hogy mit, miért és kinek az arcára rajzol, csakhogy az elkövetőt és az ő nem éppen tiszta tudatát doktor Moll semmiféle axióma szerint nem szeretné fölmenteni a bűn alól, mégpedig amiatt nem, mert a tettes nem hagyta ott a névjegyét, a telefonszámát és az e-mail címét, azaz semmilyen módon nem vállalta föl önmagát, és azokat a dolgokat, fogalmakat és viszonyrendszereket, amelyekben hisz, vagy legalábbis hinnie kellene, ha már tollat ragadott valakik ellen valamivel, egyszóval doktor Moll a bűn elkövetésén túl számon kéri a tettesen
az önmaga létezése fölött érzett felelősség vállalásának hiányát is,
amire alighanem nincsen büntetőtörvényeinkben paragrafus, erre nincsen jogszabályi rendelkezés, mindössze egyetlen fontos dokumentum emlékezteti rá az embert, és ez a dokumentum nem más, mint a Tóra, amely azt tanítja, hogy minden helyzetben azonosnak kell lenned önmagaddal annak érdekében, hogy felelősséget vállalhass önmagad és közösséged és a világ létezéséért, a te saját létezésed terhét ugyanis nem háríthatod másra, sem a szüleidre, sem az Örökkévalóra, sem az evolúciós elméletre, mert a te életed bármely pillanatában előállhat egy olyan helyzet, amikor a kezedben egy toll van, és neked azzal a tollal el kell helyezned a névjegyedet a létezésben, és abban a percben neked döntened kell, hogy vállalod-e önmagadat, és leírod az igazi nevedet, vagy a névtelenséged mögé bújva teszel pontot annak az értelmezési folyamatnak a végére, amelyet el sem tudtál kezdeni, nemhogy képes volnál befejezni éppen abban a két egymásba olvadó háromszögben.
