Irodalmi utazás Pest-Budáról Budapestre
Az egyik legnépszerűbb budapesti zsidó közösségi helyen, a Révay utcai Bálint Házban ma folytatódik a Bálint Irodalmi Szalon Szántó Eszter és Diószegi Endre szervezésében. A rendezvénysorozatról – amelynek mai eseményén Budapest lesz a téma – Diószegi Endre magyar-történelem szakos tanárt, tankönyvírót, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökét kérdeztük.
Mint korábban beszámoltunk róla: a Bálint Házban múlt hónapban indult útjára a Bálint Irodalmi Szalon, amelynek első rendezvényén Száz Év Ady Nélkül címmel Ady Endre alakját és költészetét idézték meg. Ma este fél 7-től a Pest-Budától Budapestig című esten irodalmi művek révén irányítják rá a figyelmet a magyar főváros történetére, építészeti emlékeire, nevezetességeire, szobraira, köztereire. A társalgások közötti szünetekben Kocsis Izabella zongorázik, a próza-és versválogatást Havas Judit olvassa föl.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen vezérfonalra fűzték föl a sorozat egyes elemeit, a különböző televíziós műsorokból hosszú évek óta jól ismert tanár, Diószegi Endre elmondta: a Bálint Irodalmi Szalonban a klasszikus szalonestek társalgós, zenés hangulatát kívánják föleleveníteni úgy, hogy a beszélgetés fókuszában irodalmi művek állnak. Olyan szerzőket és témacsoportokat kerestek, amelyek ebben a formában és viszonylag szűk időkeretben élvezetesen földolgozhatók és befogadhatók. A mai rendezvény kapcsán úgy fogalmazott: Budapest kétszeresen is hálás téma, hiszen a XIX. század közepétől Pest lett a magyar irodalom fővárosa, így tele van irodalmi és művészeti emlékekkel; másrészt az itt csoportosuló írók rengeteg, a várossal kapcsolatos szöveget hagytak ránk, amelyek révén belepillanthatunk az elmúlt 150 év alatt egyre változó városképbe és a település fejlődésébe.
Érdeklődésünkre, hogy a szalon helyszínére való tekintettel lesznek-e kifejezetten zsidó témájú események is, Diószegi Endre azt mondta: ha föllapozzuk a XIX-XX. század fordulójának magyar irodalomtörténetét, akkor azt látjuk, hogy a magyar irodalomban igen jelentős szerepet játszottak a zsidó gyökerű magyar alkotók, akik az etnikai-vallási hovatartozás mérlegelése nélkül beletartoznak a magyar irodalom szervességébe. Hozzátette: a XIX. században és a XX. század első évtizedeiben a máshonnan kirekesztett zsidóknak nem maradt más érvényesülési pálya, mint az értelmiségi hivatás gyakorlása. Többek között ez az oka annak, hogy a szellemi életben, az irodalomban, színjátszásban és újságírásban jelentős számban voltak zsidó gyökerű emberek.
S hogy mi lesz a következő téma?
Erről Diószegi Endre elmondta: márciusban arról fognak beszélgetni, hogy „mi lett volna, ha” a klasszikus nagy drámák hősei valamiféle csoda folytán rendelkeztek volna mobiltelefonnal. Vajon elkerülhető-e a konfliktus, a tragédia a kommunikációs eszközök és tér modernizálódásával? Milyen erkölcsi értékrendváltozás hozott vagy hoz az intenzívebb kommunikáció?
Diószegi Endre: Budapesten végzett az ELTE magyar-történelem szakán. Az Ady Endre Gimnáziumban kezdett tanítani, ma is itt vezetőtanár. Jelenleg a nyolcadik humánbiológia osztály főnöke. Szaktanácsadóként dolgozott a Fővárosi Pedagógiai Intézetben, projektvezető volt a Sulinet Digitális Tudásbázis irodalom tananyagának fejlesztésében és a Digitális órák, illetve Digitális házi feladatok programcsomagokban. A középiskolásoknak írt Litera-túra tankönyvsorozat társszerzője. 1995-től a Magyar Televízió Repeta, Repeta Plusz, majd a Válaszd a tudást című műsorainak tanára volt. Számos szakkönyv és irodalmi-történelmi könyvsorozat születésénél bábáskodott (Világtörténelmi enciklopédia, Jókai sorozat, Klasszikus magyar líra sorozat). Irodalmi kalandtúrákat vezetett Görögországba, Olaszországba, Franciaországba, Spanyolországba és Angliába, írt hangos útikönyvet Madridról. 2010 óta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Tanári Tagozatának elnöke.
