Egy zsidó, egy náci: egy különös ikerpár története
Jack Yufe zsidó identitással nőtt föl, és az izreali hadseregben is szolgált, ám volt egy ikertestvére, Oskar Stöhr, aki a Hitlerjugendben kötött ki.
Az Index Ma is tanultam valamit rovatában jelent meg egy írás Jack Yufe és Oskas Störh történetéről, amely attól vált hátborzongatóan izgalmassá, hogy a két fiú élete kiskorukban elvált egymástól. Az apjuk, Josef Yufe Romániából emigrált 1929-ben, majd Trinidad és Tobagóban telepedett le. Útközben ismerkedett meg egy német nővel, Elizabeth Stöhrrel, akitől egy lánya és két fia született: az ikrei 1933-ben jöttek a világra. Az asszonynak hamarosan elege lett a részeges nőcsábász férjéből, ezért fogta a lányukat és az egyik fiút, Oskart, és visszatért Németországba, a mai Csehország területén fekvő Szudéta-vidékre. Az elválasztott ikrek innentől gyökeresen eltérő nevelésben és élményekben részesültek.
Oskart anyai nagyanyja vette szárnyai alá. Megváltoztatta a családnevét, megkeresztelte, és szigorú katolikus nevelésben részesítette. Mikor egyszer a fiú megkérdezte tőle, mi az a zsidó, a lelkére kötötte, hogy többé ezt a szót ne ejtse ki. Amikor az iskolában nővére nevéről kérdezték, azt mondta, az francia eredetű. A második világháború vége felé, mint a legtöbb német gyerek, ő is belépett a Hitlerjugendbe. A háború után a Ruhr-vidéken élt, ahol szénbányászként és hegesztőként dolgozott.
Jack azonban Trinidadon és Venezuelában töltötte a gyerekkorát. Zsidó származása és fehér bőre miatt kilógott minden társaságból a főleg feketék és indiai bevándorlók által lakott szigeten. Egy koncentrációs tábort túlélt, Venezuelában letelepedett nagynénje ösztönzésére Izraelbe utazott, ahol egy kibucban kezdett dolgozni, majd az izraeli haditengerészetben szolgált. Élete hátralévő részét Kaliforniában töltötte.
A két fiú tudott egymás létezéséről, Jacknek először hétévesen mesélték el, hogy van egy Németországban élő ikertestvére. Később mindketten azt mondták: a háború alatt attól tartottak, hogy egyszer majd a csatatéren kell szembenézniük egymással.
Huszonegy évesek voltak, amikor újra találkoztak, de könnyes családi összeborulás helyett kínos napok következtek: Oskar nem beszélt angolul, így Jack próbálkozott a jiddissel, és egy tolmács volt még segítségükre. Mivel időközben az anyjuk is újraházasodott, méghozzá egy neonáci nézeteket valló férfival, Oskar tanácsára Jack elhallgatta zsidó származását, és még a névjegyet is levette a bőröndjeiről. Egy héttel később meglehetősen hűvösen váltak el.
A közös történetük mégse ért itt véget. Az 1980-as években részt vettek a Minnesotai Egyetem ikerkutatási projektjében. Az már rögtön az elején világossá vált, hogy nagyon különböznek, mégis valami rejtélyes és elképesztő mértékű hasonlóság is egyre nyilvánvalóbbá vált köztük. „Jack és Oskar háttere egyértelműen a legkülönbözőbb, amit valaha láttam két külön nevelt ikertestvérnél, ez nem kérdés. A különbségek elsöprőek: eltérő vallás, eltérő nyelv, eltérő minőségű neveltetés” – mondta róluk a kutatást vezető Thomas J. Bouchard Jr.
Mindketten hasonlóan kopaszodtak, hasonlóan vágták a bajuszukat, egyforma stílusú szemüveget és hasonló ruhát viseltek. Sőt, hasonlított a járásuk, az ülésük, különböző nyelven, mégis pontosan egyforma tempóban beszéltek, mindketten a gyűrűsujjukkal vakarták a fejüket, szerették a fűszeres ételeket, használat előtt is lehúzták a vécét, ragasztószalaggal tekerték körbe a tollukat, hogy jobb legyen rajtuk a fogás, és mindketten a könyvek végét olvasták el először. A halál azonban nem ugyanakkor érte őket: Oskar 1997-ben halt meg, Jack pedig 2015-ben.
