Kácsor Zsolt: Doktor Moll és a névtelen Segítők
A Bét Sálom zsinagógában doktor Moll nagyon szeret táliszt ölteni, pedig ha jobban belegondol az ember, s miért is ne gondolna bele,
a tálisz csak díszöltözet, semmi másra nem való, csak arra, hogy megtiszteljük vele a Tórát, a szöveget, a közösséget, s talán saját magunkat, tényleg semmiség, egy ruhadarab, csak hát kivételes pillanatokban éppen a mindenséggel azonos és egylényegű, de ebben doktor Moll nem biztos, igaz, ő igazából semmiben sem biztos, de azt azért képes belátni, hogy régen a tálisz hasznos is lehetett, nem csak szép és szimbolikus, elvégre amikor
a nincstelen zsidócskák
szegényes rongyokban jártak, és a zsinagógában magukra öltötték a táliszt, hogy megtiszteljék vele a Tórát, a szöveget, a közösséget, s talán saját magukat, akkor nincstelen zsidócskákból kivételes pillanatokra a világ leggazdagabb embereivé váltak, hiszen a zsinagógában ők voltak a Királynő nagyon is esélyes kérői,
nem akárkik,
szóval doktor Moll is nagyon szeret táliszt ölteni, de nem azért, mert el kellene fednie szegényes rongyait, hiszen a Kimondhatatlan Nevűnek hála, doktor Mollnak nincsenek anyagi gondjai, nem mintha pénze volna, hiszen pénze nincsen, viszont anyagi gondjai sincsenek, ez nagyon szerencsés együttállás, és doktor Moll tapasztalatból tudja, hogy újabban vannak mögötte és mellette és fölötte olyan névtelen Segítők, akik
akkor is
a felszínen tartják őt, amikor nem látja őket, de visszatérve a táliszhoz, doktor Moll azért szereti magára ölteni az imasálat, mert amikor beleburkolózik, az az érzése támad, mintha háromezer év súlyos és gyönyörű és fájdalmas történelmét vette volna a soványka vállára, nehéz ezt elmagyarázni, tán nem is lehet, hiszen hogyan is lehetne
szavakba burkolni
azt a szívszorító látványt, amikor doktor Moll a Bét Sálom zsinagógában a közössége tagjait látja táliszban, a névtelen Segítőket, s tudja mindegyikükről, hogy nem akárkik, hiszen mögötte és mellette és fölötte állnak, vállukon háromezer év súlyos és gyönyörű és fájdalmas történelmével.