Az élet vallása és a jelenlét öröme – Jó Szombatot
A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 17:50 óra, a Szombat királynője 18:56 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Smini” (Mózes 3. 9:1–11:47.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Az élet vallása és a jelenlét öröme
A Smini hetiszakasz zavarbaejtően részletesen beszél arról, milyen állatokat szabad megennünk, melyeket tilos. Úgy tűnik, hogy ez a kérdés szenvedélyesen érdekli a Jóistent és számunkra, akik szerint csak a belső, az „érzések” fontosak, a rituálék üresek és képmutatóak, nem egészen világos, mire fel ez a nagy izgalom. Hát nem mindegy, mit eszünk? Hát nem az a lényeg, hogy szeressük embertársainkat? Nem szánalmas babona-e azt hinni, hogy vannak „tiszta” és „tisztátalan” állatok?
Isten azzal teremtette meg a világot, hogy különbségeket tett. Elválasztotta a nappalt az éjszakától, az Eget a földtől, a világosságot a sötétségtől és a végén a szombatot, a pihenés napját a munka időszakától. A teremtés, az élet a különbségtételre épül. Ezért épül a zsidó jog is különbségtételekre, mert a Teremtés folyamatosan zajlik és mi társszerzői vagyunk, Istennel együtt vagyunk részvényesek ebben a közös, felettébb bizonytalan kimenetelű vállalkozásban. Azáltal, hogy különbségeket teszünk és döntéseket hozunk, napról-napra fenntartjuk a Teremtést.
A Szombat pont olyan nap, mint a többi természetesen. Azáltal válik csak szentté, ha mi megszenteljük. Ha szigeteket teremtünk az időben, formát és értelmet, jelentést adunk életünk különben egyforma napjainak.
Azért kell annyit foglalkozni az evéssel, mert Isten szerint a test igényei szentek, mert a testünk nem lelkünk börtöne, nem szükséges rossz, a halál nem megváltás. Minden percünk jelentéses és visszahozhatatlan, minden percünkben Isten elé kell állnunk. A mosdóból kijövet az Ő nevét kell dicsérnünk imánkkal, egy ima konkrétan erről szól. Ő nem undorodik a testünk működésétől, nem tartja alacsonyrendűnek, hiszen enélkül „nem állhatnánk meg Előtted”. Életünk apró döntések sorozata és az a dolgunk, hogy ezekkel a választásokkal lehozzuk Isten szellemét a földre. Azzal, hogy nem eszünk meg mindent, az evést is megszenteljük, rituálévá tesszük, ünnepet csinálunk belőle. Mert szent. A házasélettel, ha a szabályait betartjuk, szintén az Ö nevét szenteljük meg, a test öröme Isten nevének megszentelése lehet és annak tudatosítása, hogy itt és egyszer élünk. „Csak itt és egyszer. Soha, soha többé”. Minden pillanata szent, mert minden pillanata visszavonhatatlan. A jámbor zsidók minden percben odafigyelnek arra, hogy betartsák a Törvényt, minden pillanatukban teljes életükkel vannak jelen, a legnagyobb szenvedéllyel. A judaizmus vadul, szenvedélyesen, odaadóan szereti az életet és mindenestől szentnek tartja, a Tórát az „élet fájának” tekinti. Ezért érdekli a Jóistent, mit eszünk, hogyan érünk egymáshoz. Mert tényleg semmi sem mindegy.
A szombat sem az élet 24 órás kikapcsolása, hanem intenzív jelenlét, mert nem csak a munka lehet az, hanem akár az odahallgatás is, a ráérő figyelem.
Isten azt ünnepli velünk, zsidókkal együtt, szakadatlanul, hogy „az élet él” és „szent okokból élni akar”. Kezdődik az ünnep.
Jó szombatot kívánunk!
