Zsidó tematikájú könyvek a Millenárison
A budai Millenárison április 25-én kezdődik a XXVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Az idei kínálatban több olyan új kötet szerepel, amelynek témája szorosan kapcsolódik a zsidósághoz. Ezek közül válogattunk önöknek.
Fráter Zoltán: Radnóti Miklós (Holnap Kiadó)
Radnótiról írni könnyű. Nincs olyan középiskolás, aki ne ismerné verseit, kivált a bori noteszben fennmaradtakat, az élni akarás és a hivatástudat torokszorító példáit. Szerelmi költészete a mai napig népszerű, sőt egyre több lányt hívnak Fanninak. S ki ne emlékezne a Nem tudhatom… harmadik sorában olvasható jelzős szerkezetre: „messzeringó gyerekkorom világa”? Eltűnt gyerekkorunk megnevezésére már önmagában is használjuk a „messzeringót”. Igazi költőről elég csak annyit mondani, hogy költő, hozzátéve, hogy az egyetemes kultúrán belül melyik nemzet irodalmát gyarapította műveivel, vagyis milyen nyelven írta verseit. Radnóti Miklós egyszerűen és a legteljesebb mértékben magyar költő.
Gyurkovics Tamás: Migrén – Egy bűntudat története (Pesti Kalligram Kiadó)
Gyurkovics Tamás a regény főhősét, Spielmann Ernőt arról a Spiegel Ernőről mintázta, akit 1944-ben ikertestvérével, Magdával együtt Munkácsról hurcoltak el Auschwitz-Birkenauba. A táborban maga Josef Mengele választotta ki arra, hogy az ikerfiúk „kápója”, azaz Zwillingsvater legyen. Spielmann a láger felszabadulását követően közel negyven gyereket kísért haza a szétdúlt Európán keresztül, élete legnagyobb részében mégis lelkiismeret-furdalástól szenvedett. Bűntudatának történetén keresztül megismerhetjük azt is, hogyan alakult a túlélők sorsa a világ különböző pontjain.
Georg Hauptfeld: Heller Ágnes élete és kora (Noran Libro Kiadó)
A világhírű magyar filozófus regényes életrajza, amely németül a 2018-as Frankfurti Könyvvásárra jelent meg hatalmas sikerrel. Ez a kötet kerül most a magyar olvasó kezébe Bartók Imre értő műfordításában. A szerző előszavából: „Heller Ágnes hosszú és mégis örökifjú élete során négy különböző politikai rendszert nézhetett végig testközelből: az autokratikus osztálytársadalmat, a totalitárius nácizmust és kommunizmust, illetve a liberális demokráciát. Ma saját korábbi tapasztalatai miatt fordul szembe az ismét megerősödő nacionalizmussal és az illiberális demokráciával. Miután annyi éven át harcolt a totalitarizmus ellen, és miután az egész világot többször is bejárta, többé már nem hisz a nagy változás álmában. Meggyőződése szerint inkább azon kell munkálkodnunk, hogy a szűkre szabott lehetőségeink között megtegyük, amit megtehetünk. Senki sem tudhatja, hogy mi sül ki ebből, és éppen ezért fontos, hogy ne várjunk a másikra, hanem saját magunk vegyük kezünkbe az életünk irányítását.”
Havasréti József: Szerb Antal (Magvető Kiadó)
Havasréti József monumentális munkája nagy műgonddal és lenyűgöző problémaérzékenységgel megírt olvasmányos pályakép és esszéisztikus életrajz. Részlet- és gondolatgazdag portré Szerb Antalról. Megismerhetjük Szerb életét és munkamódszerét, kedvenc olvasmányait és az őt foglalkoztató problémákat csakúgy, mint szerelmeit és házasságait, hétköznapi pénzgondjait és polgári foglalkozását. Havasréti a hátteret és a korszakot is bemutatja, így képet kapunk az akkori irodalmi szcénáról és szellemi közegről, valamint a század első felének társadalomtörténetéről. A könyv hőse egyszerre a szellemes regényíró (a halhatatlan Utas és holdvilág szerzője), a szenvedélyes irodalmár (esszéi, irodalomtörténetei nemzedékek számára jelentenek beavatást az olvasás delejező misztériumába) és a zsidó gyökereit sohasem tagadó, hívő katolikus magyar polgár, aki halála pillanatáig hitt a megértés elemi lehetőségében és a magyar kultúra csodálatos, megtartó erejében.
Karig Sára: A szerencse lánya (Magvető Kiadó)
„Sokféle oka van annak, hogy nem írom meg az emlékeimet. Az egyik az, hogy nincs meg hozzá az anyagom. Ahol én voltam, ott naplót írni nem lehetett. Amikor elengedtek, még a csokoládébonbon papírburkolatát is levették, attól félve, hogy azon valami üzenetet viszek. Tintaceruzával írtunk megnedvesített, deszkára kifeszített fehér anyagra levelet, és azt az ember bevarrta a bélés alá a ruhájába. De ezt az őrség tudta, és minden ruhadarabunkat kicserélték, vadonatújat kaptunk. Tehát a fejemben el tudtam hozni azt a három-négyezer sor verset, amit írtam, de ezenkívül arra, hogy keddi napon ez történt velem, április 4-én az történt, nagyon nehezen tudnék visszaemlékezni. Talán úgy lehetne, hogy az ember csinálna egy összejövetelt azokkal, akikkel együtt volt, és akkor megpróbálna időpontokat egyeztetni. […] De nekem reális dátumaim nincsenek. Legfeljebb az lehet, hogy láttam egy rénszarvast állni fönt a hegy lejtőjén, és két nap világított az égen. Ez egész biztosan nyáron kellett hogy legyen, de hogy melyik évben, azt már nem tudom. […] a lényeg életben maradni, túlélni, ha lehet, nem csinálni rosszat, és csak annyi jót tenni, ami nem az én életemből veszi el az utolsó energiát.”
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert I-II. (Múlt és Jövő Kiadó)
Lesznai Annát arisztokratikus és zsidó gyökerei mindkét világra egyenlően nyitottá tették. Rendkívüli intellektusa és „érzéki-erotikus” személyisége minden irányzatot, tapasztalatot felszívott magába, amely „kezdetben volt…”, azaz a „minden Egész eltörött” mozzanata előtt Magyarországon létezett: mind a feudális rendszer régi Magyarországából, mind az azt meghaladni kívánó radikális mozgalmakéból. A legnagyobb s a legkülönbözőbb hátterű szellemi nagyságokkal barátkozott Ady Endrétől József Attiláig, s folytatott olyan dialógus-sorozatokat, amelyek később emlékekké érve szívódtak fel a regényben. Nem ítélkező-megosztó, hanem éppen ellenkezően: meghallgató és befogadó viszonyai szállítják a regényhelyzet megragadását: a történelmi pillanatot, amikor a sokféle hátterű magyar értelmiség – ezt a színvonalát azután soha többé nem érhette el! – még egyenlő félként, s egymást nem megsemmisítő, hanem egymást gazdagító párbeszédben állt egymással. Mint a kagyló húsába került fájó, izgató idegen test köré az igazgyöngy, úgy termelte ki Lesznai Anna magából ezt a regényt. Tapasztalatainak, érzéseinek s az abból desztillált, aszúsított emlékeiből. Kellett hozzá az óceánnyi távolság, csend és nyomás. Szinte szimbólum értékű, hogy a mű létrehozta után szerzője – az emigrációban – meghalt. Nem volt már mibe kapaszkodnia: az emlékeibe. Meghalt, de a meghalás folyamatában halhatatlanná szülte a magyar tapasztalatot: az egyszer volt „minden Egész”-et, s vele „eltörése” regényét.
Meir Shalev: Egy galamb és egy fiú (Helikon Kiadó)
A független Izrael Állam 1948-as kikiáltását követő háborúban – melyek során az még postagalambok segítették a harctéri kommunikációt – egy halálosan megsebesült fiatal galambász útjára engedi utolsó madarát, különleges búcsúajándékot küldve távoli kedvesének. A „Csecsemő” becenévre hallgató fiú tragikus története szárnyra kap, és generációkon átívelve kíséri végig Jáir Mandelszon, egy középkorú, az ország madarait jól ismerő idegenvezető életét, aki kudarcba fulladó házasságából menekülve, haldokló édesanyja végakaratának engedelmeskedve épp álmai házát igyekszik megtalálni, melynek során újra találkozik rég nem látott egykori szerelmével. És a párhuzamosan kibontakozó, fél évszázaddal elválasztott két történet egyre közelebb kerül egymáshoz, ahogyan egymás után kirepülnek csontkalickájukból az emlékezet postagalambjai – felelevenítve megszakadt kapcsolatokat, összekötve messzi sorsokat, múltat és jelent.
