Nagy elődeink: Dr. Schweitzer József főrabbi (1922-2015)
Dr. Schweitzer József, a magyar neológ rabbik egyik legnagyobb képviselője 1922-ben Veszprémben született, és 2015-ben Budapesten hunyt el. Személyisége, és több évtizedes, rabbiként végzett munkája nemcsak a zsidó közösségben tette ismertté és vívott ki számára tiszteletet, hanem a magyar vallási életben és közéletben is. Felbecsülhetetlen érdemei voltak a vallásközi párbeszéd előremozdításában, és a zsidó értékek széles körű megismertetésében.
Dr. Schweitzer József anyai nagyapja, Hoffer Ármin szentesi és veszprémi rabbi volt, 1928-1941 között a budapesti Hegedűs (akkor Csáky) utcai zsinagóga rabbijaként, 1927-1941 között pedig az Országos Rabbiképző Intézet professzoraként is működött. Schweitzer József iskoláit már Budapesten végezte. A második világháború idején rabbihallgatóként munkaszolgálatra hívták be, de megszökött, és Budapesten bujkálva élte túl a soá szörnyűségeit. Édesapja viszont Auschwitzban a holokauszt áldozatául esett. A Budapesti Tudományegyetemen sémi nyelvészetet, ókori keleti történelmet és szociológiát tanult. A háború után, 1946-ban szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, majd 1947-ben avatták rabbivá. 1948-81 között pécsi főrabbiként tevékenykedett, ahol nemcsak a pécsi közösség vallási és közösségi életét, a Talmud-Tórát, a zsidó oktatást szervezte újjá, de ottani közösségépítő munkájával az ország zsidó életének újjáélesztésében is jelentős szerepet játszott. 1964 óta oktatott az Országos Rabbiképző Intézetben. Pécsi évei után először a budapesti Vasvári Pál utcai zsinagóga, azután a Hegedűs utcai zsinagóga rabbija lett. 1985-ben nevezték ki a Rabbiképző élére, amelynek 2000-ig volt igazgatója, és 1994-től 2000-ig töltötte be az Országos Főrabbi tisztét is. Több magyar és külföldi egyetem – a Károli Gáspár Református Egyetem, az OR-ZSE, a New York-i Jewish Theological Seminary díszdoktorává választotta, az ELTE pedig címzetes egyetemi tanárnak nevezte ki. A Veszprém díszpolgára, a Pro Civitate Emlékérem (Pécs) és a Budapest díszpolgára cím mellett többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa, Széchenyi-díjas, valamint a francia Becsületrend tulajdonosa volt.
Különösen nagy szerepet játszott a vallásközi párbeszédben és a zsidó értékek közvetítésében a társadalom felé. Ennek a magas színvonalú ismeretterjesztő munkának kiemelkedő példája, és egyúttal a zsidó-keresztény párbeszéd egyik legnagyobb hatású, országos figyelmet kiváltó programja is a nevéhez fűződött. 2003-ban, dr. Erdő Péter esztergom-budapesti prímás-érsekkel közösen tartották a Mindentudás Egyetemének egyik előadását, amit a televízió is közvetített. 2006-ban pedig „Hit, erkölcs, tudomány” címen jelent meg dr. Erdő Péterrel, valamint az MTA akkori elnökével, dr. Vizi E. Szilveszterrel folytatott beszélgetéseket tartalmazó kötet. Az előadás, a tévéfelvétel és a könyv egyaránt nagy közönségsikert aratott.
Rabbiként végzett munkája, közösségépítő és közéleti tevékenysége mellett kiemelkedőek a magyarországi zsidóság helytörténeti vonatkozásainak kutatásai is, amelyeket a Blau Lajos és Scheiber Sándor által kitűzött célt szem előtt tartva végzett. Ezek között is különösen figyelemre méltó az 1966-ban megjelent, a pécsi izraelita hitközség történetét feldolgozó monográfiája (A Pécsi Izraelita
Hitközség története, MIOK), és emellett Szilágyi Mihállyal közösen jegyezte a Tolna megyei zsidóság történetéről szóló, 1981-ben megjelent könyvet is (A Tolna megyei zsidók
története 1867-ig, MIOK). A válogatott tanulmányait és esszéit összefoglaló kötet „Uram nyisd meg ajkamat” címen 2007-ben jelent meg az Universitas Kiadónál. A zsidó és a nem zsidó közönséget egyaránt képes volt megszólítani, és prédikációiban, heti-szakasz magyarázataiban és egyéb beszédeiben a vallási-halakhikus hivatkozások mellett rendszeresen idézte a magyar és a világirodalom alkotásait, és tett utalásokat történelmi eseményekre, ezzel is híven és nagy elődjeihez méltón képviselve a neológ magyar rabbi ideálját.
Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található.
Szeretnénk ezúton is
megköszönni Schweitzer Gábornak a portré megírásához nyújtott segítségét.
Felhasznált források:
Erdő Péter; Schweitzer, József; Vizi; E. Szilveszter (2006), Hit, erkölcs, tudomány. Éghajlat Kiadó: Budapest
Kertész Péter (2003), Nehéz zsidónak lenni. Ulpius-ház Kiadó: Budapest
Koltai, Kornélia(szerk.), (2012), A szívnek van két rekesze.
Tanulmányok Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére, 90. születésnapja
alkalmából. L’Harmattan: /Magyar Hebraisztikai Társaság: Budapest
Komoróczy Géza-Frojimovics, Kinga-Pusztai, Viktória-Strbik, Andrea (1995) A zsidó Budapest
1-2. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport
Komoróczy Géza (2012), A zsidók története
Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony
Komoróczy Géza (2016), „A Gáon:
Egy korszak rabbija. Emlékbeszéd és heszpéd Schweitzer József felett. In:
Bányai, Viktória; Biró, Tamás et all. (2016), Schweitzer József emlékezete.
(2016), MAZSIHISZ: Budapest, pp. 19-39
Landeszmann György; Deutsch
Róbert (szerk.), (1992), Hetven év. Emlékkönyv Prof, Dr. Schweitzer József
tiszteletére 90. születésnapja alkalmából. BZSH: Budapest
Schweitzer Gábor (2016),
„Rabbi, tanító, történész – a fiú szemével”. in: Bányai, Viktória; Biró, Tamás et all. (2016), Schweitzer
József emlékezete (2016), MAZSIHISZ: Budapest, pp. 39-45
Zsengellér József (szerk.), (2002), Széfer Jószéf. Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére. Open Art: Budapest
