Tomboló siker volt Bródy János koncertje a Zsidó Kulturális Fesztiválon
A Dohány utcai zsinagógában telt ház és felállva tapsoló közönség ünnepelte Bródy Jánost és kísérő zenekarát hétfő este. Habár a dalszerző az est folyamán önironikus megjegyzéseket tett a saját korára, a fellépésén kiderült: a megénekelt „nyuggerség” még mindig messze van tőle.
– Nagyon megható, hogy ilyen sokan örülnek neki, hogy még látnak élőben. Én is örülök. Hogy még látok – e szavakkal köszöntötte Bródy János a Zsidó Kulturális Fesztivál közönségét, amely (ritka dolog) az első perctől ráhangolódott a zenészre. Mindenki kívülről fújta a legendás szövegeket – némelyiket fél évszázada már –, de úgy tűnik, hogy a nemzedékek bálványának számító dalszerző dalait lehetetlen megunni. El tudja varázsolni a hallgatóit, s ennek titka nem is a hangjában rejlik – amivel egyébként ő maga is viccelődött –, hanem a kisugárzásában, a szellemiségében, a műveltségében, vagyis a Bródy-jelenségben.
(Fotók: Szentgyörgyi Ákos)
A Kirschner Péter által vezetett kísérőzenekarával Bródy János a mostani koncerten mintegy húsz dalt adott elő abból a sok százból, amit írt. Meghallgathattuk a Filléres emlékeimet, az interaktív együtténekléssé vált Micimackót, a Nyugger dalt, s egy-egy szám között nem maradhattak el azok a rá oly jellemző, csípős, politikai oldalvágások sem, amit Bródy közönsége egy Bródytól elvár.
Két órásra sikerült az előadás, s mivel a zsinagóga bejáratánál ültem, láttam tucatnyi idősebb embert, aki láthatólag hamar elfáradt, emiatt koncert közben el akart menni. De szinte mindenki visszafordult, amikor egy-egy jól ismert dallam felhangzott. Igen, a zene ilyen visszatartó erő: a végsőkig életben tart.
