Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 5. rész – Ráday Imre
1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési
lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a
Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550
színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és
szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. A válogatás vállaltan szubjektív lesz, de talán idővel kialakul benne valamilyen rendszer.
Sztárszínészként érkezett,
az 1905-ben született Ráday Imre az OMIKE Művészakció színpadára. Festőnek készült, de az
Iparművészeti Főiskolát abbahagyta és Rózsahegyi Kálmán színésziskolájának
elvégzése után, 1923-ban Székesfehérvárott kezdte színészpályáját, 1924-ben
Kaposvárra szerződött, majd 1926-1929 között a berlini UFA filmgyár népszerű
színésze volt. Hazatérése után 21 filmben játszott, majd mindegyikben
főszerepet, népszerűsége vetekedett Jávor Páléval. Színházi szerepeinek száma
is rendkívül nagy. 1929-ben a Belvárosi Színházhoz került, 1930-tól a Magyar
Színház tagja volt, 1935-től játszott a Vígszínházban is. Az 1930-ban megjelent
„Művészeti Lexikon” találó megállapításával ő volt, a huszonöt évével „a
legújabb színészgeneráció egyik nagy jövőjű szerelmesszínésze”.
1939
májusában a Zeneakadémia zsúfolásig megtelt nagytermében búcsúzott el a hazai
közönségtől, mert a Színészkamara nem vette fel tagjai közé és ezért
Hollandiában próbált szerencsét. Az Est című lap közli Egyed Zoltán színházi
újságíró ezen estén elmondott nagyon visszafogott búcsúzását a művésztől, ebből
kívánkozik ide egy részlet:
„Látván
ezt a zsúfolt házat, meg tudom érteni, hogy városunk e kedvenc fiatalemberének
igen nehezére esik elutaznia… De hát olyan időket élünk, hogy a megszokott
kuckónkat el kell esetleg hagynunk.”
Hollandia
német megszállása után visszatért Magyarországra. Itthon a Gobbi Hilda
szervezte előadóesteken lépett fel, majd 1941-től lépett fel az OMIKE színpadára,
ahol a különböző, színre kerülő darabokban nemcsak játszott, hanem rendezett is,
Molnár Ferenc: Liliom című művét. A Művészakció keretében 1942-ben önálló
műsort is kapott.
1945-1946-ban
került a Nemzeti Színházhoz, mint színész és rendező, ugyanekkor a Népvarieté
tagja is volt, majd 1950-1951-ben a Pesti Színház és a Vidám Színház
következett. 1951-1953-ban játszott a Madách és A Magyar Néphadsereg
Színházában is. Ez a korszak nem kedvezett neki, a korábbi sztárszínész
alkatának és jellemének megfelelő szerepet kevéssé találhatott. A komolyabb
lehetőségeket a József Attila Színház hozta meg, amelynek 1957-től 1970-ig,
nyugdíjazásáig színésze és rendezője volt. Így dicsérte alakítását egy ízben, a
Film Színház Muzsiká-ban, a kritikus Geszti Pál:
„Rádai
Imre megtalálta az idősödő természet-ösztönű ember rajzához szükséges színészi
eszközöket.”
Fiatal
amorózóként kezdte, amikor Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója e tájt kérdezte
tőle, hogy miért szomorú, így válaszolt:
„Szeretnék
olyan szerepet játszani, amelyen otthon gondolkodni is kell.”
Későbbi
alakításaiban ez már megadatott, temperamentumos férfierővel, franciás
nagyvonalúsággal, finoman távolságtartó önkarikírozással aratott sikereket.
Gyakran szerepelt a televízióban és a rádióban. Voltak önálló estjei is.
1959-ben érdemes művész, 1969-ben kiváló művész. Budapesten hunyt el, 1983.
március 12-én.
***
Képek: fotóportré: OSZMI archívum, 1930-as évek, ismeretlen fényképező. Első feleségével Erdélyi Micivel a Szerelemből nősültem című filmben. Az OMIKE Művészakcióban rendezett önálló fellépésének a hirdetése (1942).
