A zsidó nép bár micvája, a szülői és gyermeki szív – Jó Szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz hírei most
elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a
kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál
kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a
szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás
időpontja Budapesten 18:58 óra, a Szombat királynője 20:05 órakor távozik
körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk
személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Cáv” (Mózes 3.
6:1–8:36.) hetiszakaszt olvassuk.
Akit a szülei áldása enged
el, amikor felnőtté válik, tudja, hogy felnőttnek lenni azt jelenti, bármit
képesek vagyunk átvészelni, megoldani. Ez a péntek este a Pészách előtti utolsó
szombatot, a Nagyság Szombatját vezeti be.
A Széder este előtti
utolsó szombat az év egyik legkitüntetettebb alkalma. A rabbik ilyenkor nagy,
hosszú, szívhez szóló beszédet tartanak és az utolsó próféta könyvének utolsó
mondatait olvassák fel. Ennek ellenére is többféle magyarázat van forgalomban
arra nézvést, miért nevezik a Nagyság Szombatjának.
Egy kora újkori
kommentátor, a Livornóban Hezékjá da Silva merész és újszerű vallásjogi
kommentárokat írt, egy darabig a merev rabbinikus tekintélyek némelyike még be
is tiltotta Amszterdamban kiadott, Pri Hádás, vagyis Új Gyümölcs című könyvét.
Ő abból indul ki a mostani
szombat nevét magyarázva, hogy a Nagyság első szombatján, még Egyiptomban, a
kivonulás előtti napokban kapta a szabadságra készülő zsidó nép az első
aktuális feladatát a Jóistentől, hogy különítsenek el egy áldozati bárányt.
Először kaptak népként saját, külön nekik szóló feladatot. Parancsolgatni a
fáraó és a munkafelügyelői is folyton parancsolgattak nekik, de most először
bíztak rájuk valamit. Ez a bizalom emelte ki őket első ízben a szolgaság
kiskorúságából. Egészen más dolog kiszolgáltatottan robotolni és úgy dolgozni,
hogy közöd van a munkádhoz, a munkád eredményéhez. Hogy azért
engedelmeskedsz-e, mert kényszerítenek, vagy mert egy nálad nagyobb célt
szeretnél szolgálni. Felelősséget vállalni valamiért, amit Neked kell
megtenned.
Mert aki személyes
feladatot kap, bizalmat is kap mellé: képes végrehajtani. Ezért vannak a
legtöbb kultúrának beavatási szertartásai. Hogy megtapasztaljuk eddigi
gondviselőink bizalmát, hogy most már nélkülük is menni fog és a saját erőnket
is. Amikor az első, egyelőre nem túl bonyolult feladatukat végrehajtották, az
volt a teljes zsidó nép bár micvája/bát micvája, felnőtt férfivá/nővé válása. A
felnövő gyermektől úgy búcsúznak a zsinagógában a szülei, hogy áldott, aki
felmentett engem az érte viselt felelősség alól. Elengedik. Onnantól az övé az
élete. Ezt az áldást mondhatta talán el Isten is Egyiptomban a felszabaduló,
felnövő zsidókra.
Már felnőttek vagyunk,
Isten bízik bennünk, képesek leszünk bármiért felelősséget vállalni, bármit
túlélni, megoldani, feldolgozni. Ezt is, amiben most vagyunk, szól a közel 400
éve élt livornói vallástudós, az Új Gyümölcs írója bátorítása épp a Nagyság
Szombatján.
A szülőkről és a
gyerekeikről beszél Malachi próféta is a Nagyság Szombatja prófétai
olvasmányának utolsó mondataiban: Ímé, én
elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes
napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz.
Ezekből a sorokból tudjuk, hogy
Illés próféta visszatér majd, mielőtt a Messiás eljön végre, hogy az érkezését
jelentse – ezért töltünk neki külön pohár bort széder este –, és feloldja majd
a legalapvetőbb fájdalmainkat, a szülők és a gyerekek közötti nehezteléseket.
Először a szülők szívét fordítja a gyerekeik felé, hiszen ők eleve felnőttek,
felelősek voltak, aztán a gyerekekét a szülők felé. A születésünk, a
családtörténetünk traumáinak feloldódása, továbbadásának elkerülése hozza majd
el a Messiást, a teljes szabadulás ünnepét. Jöjjön el minél előbb, még a mi
napjainkban.
Jó szombatot, szép ünnepet kívánunk!
