Az életen át tartó esküvő: Izrael a frigysátor körül – Jó Szombatot!
Kedves olvasóink, a Szombat szent ünnepe ma este 8 óra 4 perckor köszönt be, a Királynő holnap este 9 óra 22 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Bámidbár hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó Szombatot!
Izrael népe a sivatagban először válik rendezett közösséggé: a szentség földi jelenléte körül rendeződnek el, mindenki éppen egyforma távolságra Tőle. Vegyék körbe mindig a Frigysátrat úgy, ahogy a vőlegényt járja körbe a menyasszonya hétszer az esküvő napján és – az egyenjogúságra épülő közösségekben – a vőlegény ugyanígy a mennyasszonyát. Épüljön a közösség „vonulása”, élete erre a figyelmes, alázatos, szemlélődő szerelemre.
Isten jelenléte kíséri Izraelt a sivatagban, a könyv héber címe is ez: a sivatagban. Amikor letáboroznak, a törzseknek körbe kell venniük a Sátrat a megfelelő távolságból: „atyáik házának jelvényeivel táborozzanak le Izrael fiai; távolról, a gyülekezés sátra körül” (Mózes IV. könyve, 2. fejezet, 2. vers). És tartaniuk kell ezt az alakzatot vonulásuk közben is.
Ahogy a pusztában vonuló nép veszi körbe éjjel-nappal a Frigysátrat, úgy járja körbe a hagyományos zsidó esküvőn a menyasszony – hétszer – a vőlegényt és az egalitárius közösségekben a vőlegény a menyasszonyt. Az áldozatkész szeretet és az alapos szemügyrevétel gesztusa ez. Minden oldalról megfigyelni újra, a döntést megelőző utolsó pillanatban, azt, akivel ezentúl élni fogok. Hogy tehát ő lesz az. Már döntöttek, most mérik fel szimbolikusan döntésük jelentőségét. Belekezdenek abba az életszakaszba, amelynek a másik lesz a középpontjában.
Izrael tábora is körbeveszi, védelmezi a Frigysátrat, körülötte rendeződik el, és nem csak akkor, amikor letelepednek, akkor is, amikor mennek. Így haladnak át a sivatagon.
Mi is, mindig, mindnyájan, sivatagokban vándorlunk az ismeretlenbe és orientációt csak az jelenthet, ami körül elrendeződik közösségi életünk, ha van valami a középpontjában, mindenkitől egyforma távolságra. Ha belőle, a közösség központjából tudjuk levezetni egymáshoz fűződő viszonyainkat is.
Ez volt az első „társadalmi” elrendeződésük. Maguk mögött hagyták a szolgaság házát, a Szináj-hegyét, a kinyilatkoztatást és a bálványimádás, az aranyborjú bűnét. Útjuk hosszú zárószakaszába léptek. Hazaindultak egy sosem látott országba. Mögöttük Egyiptom, előttük a megígért, mégis szorongató jövő, köröttük a sivatag, soraik között Isten jelenléte.
Ezt idézi az esküvő is, ezt az elindulást Matthew Berkowitz rabbi szerint.
Jó szombatot!
