Róna Tamás főrabbi: Százéves centenáriuma van a gyászunknak, a közös emlékezetnek
Trianoni Dávid-csillag, közalapítványi kuratóriumi tagság, tehetséggondozás – dr. Róna Tamás főrabbit, az alföldi régió vezető rabbiját többek között ezekről a témákról kérdezte Zsolczainé Vitális Judit a HIros.hu oldalon.
Múlt héten emlékeztünk Trianonra. Milyen gondolatok vannak Önben ennek kapcsán?
Százéves centenáriuma van a gyászunknak, a közös emlékezetnek. Valamennyien családi kötődéssel is bírunk. Az én drága nagypapám Nagyváradon született. Nagyvárad az 1910-es évek elején 180 ezres lélekszámú, elképesztően fejlett város volt, a kultúra egyik csillogó ékköve, talán Párizshoz lehetett hasonlítani. A városban 25 zsinagóga működött, és a lakosság több mint fele magyar zsidó volt. De ugyanezt Temesvárról, Kolozsvárról, Aradról is el lehet mondani. A trianoni tragédia a magyarországi zsidóság mérhetetlen fájdalmát is őrzi, a családok kettészakítását, a hazának a korban és miáltalunk ismert egységének a megbontását. Ez a fájdalom, ez a veszteség nagyon nagy erővel él azóta is a közösségeinkben. Így amikor egy trianoni keresztet pillantok meg, akkor mindig ott látom mellette a trianoni Dávid-csillagot is.
Jól tudjuk, hogy számos tisztsége mellé nemrégiben új megbízást is kapott?
A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriumi tagjává kért fel a magyar kormány. Ez fontos feladat és egyben elhívás, elkötelezettség a számomra. Az alföldi régióban élő szűkebb és tágabb közösségem – beleértve nemcsak a zsidó hitközséget, hanem minden honfitársamat, aki a régióban él és dolgozik és a zsidósággal foglalkozik – tudom támogatni ily módon is.
A Mazsök számos nagyívű feladatot segít, vállal és teljesít. Olyan programok, közösségépítő tevékenységek, kutatások kaphatnak állami támogatást a közalapítványon keresztül, amelyek valamilyen módon a zsidó történelemmel, tudománnyal, folklórral vagy bármilyen más, a zsidósághoz köthető diszciplínával foglalkoznak. Az ezekre benyújtott pályázatokat a kuratórium bírálja el.
A közalapítványhoz kötődik emellett a zsidó temetők rekonstrukciós programja is. Ennek keretében a vidéki gazdátlan temetőket próbáljuk megmenteni, megóvni. Zsidó egyházi vagy civil szervezetek, illetve önkormányzatok pályázhatnak erre. Minden temető nagyon beszédes, és őrzi azokat a korokat, amelyben a honfitársainkat odatemették. Egy-egy temető elrendezése, az ott található szövegek, sírfeliratok, díszítések, sírkövek olyan kultúrtörténeti rátekintést adnak az adott korszakra, amelyet mindenféleképpen meg kell mentenünk. Tudomásom szerint az az elmúlt évtizedben több Bács-Kiskun megyei település pályázott sikeresen támogatásért ehhez.
Nemcsak a közalapítványon keresztül, hanem egy másik módon is fontos társadalmi munkát végez, végeznek. Mesélne erről egy kicsit?
Egy tehetségközpontot hoztunk létre. Február 1-jén kezdtük meg az első félévünket, egy osztálynyi gyerekkel, tizenkét, 8 és 13 év közötti fiatallal. Március közepéig személyesen találkoztunk velük, azóta a járvány végett a digitális téren keresztül tartjuk velük a kapcsolatot. Június 28-án egy nagy ünnepséggel ér majd véget az első félévünk.
A teljes beszélgetés / IDE KATTINTVA olvasható el
