Kolozsvár: Utolsó finomítások a megújult neológ zsinagóga épületén
Végéhez közeledik a Nagy (Horea) úti kolozsvári neológ zsinagóga belső-külső felújítása. Az 1886–1887-ben, mór stílusban épült zsinagóga az 1947-es részleges újjáépítése óta nem volt átfogó módon restaurálva, most viszont a tartószerkezeti megerősítésektől kezdve a tetőszerkezet cseréjéig, a bútorzat, világítótestek, csatornarendszer felújításáig mindent elvégeztek. A helyreállítást megelőző hosszú, sok munkát, eltökéltséget igénylő folyamat lépéseiről Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke mesélt a Szabadságnak.
Megtudtuk, milyen rendeltetést kapnak a zsinagóga szépen megújult terei, valamint azt is, hogy a telken álló másik három ingatlant szintén átalakítják, illetve újjáépítik és jól meghatározott funkciókkal ruházzák fel. Ilyenképpen, mint ahogy egykor, a Nagy utcai épületegyüttesben a zsidó hitközség kultikus, kulturális, szociális és adminisztratív intézményei működnek majd.
2010-ben, miután Schwartz Róbertet a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnökévé választották, a vezetőség keretében tárgyalni kezdtek a zsinagóga restaurálásának lehetőségeiről, illetve arról, hogy miként lehetne egyazon helyre összevonni a hitközségnek a város más-más pontjain levő intézményeit. A kóser konyhával rendelkező étkezde ugyanis a Párizs (volt Pap, vagy Zsidótemplom) utcában, az orvosi rendelő és a kis gyülekezeti terem egy Dávid Ferenc utcai ingatlanban, a hitközség tagságát, adminisztrációját ellátó irodák és a raktár a Szappany (mai Tipografiei) utcában működik. Tekintve, hogy a Nagy (Horea) úti zsinagóga telkén még három másik épület is áll, a vezetőség logikusnak vélte, hogy valamennyi intézményt ott csoportosítsák.
– Az elhatározás körvonalazódása után eldöntöttük, felszámoljuk a bérleményeket. A zsinagóga telkén levő egyik épületet az Augustin Bena zeneiskola, a másikat a Hársfaillat óvoda használta; az intézmények a polgármesteri hivatalon keresztül bérelték az ingatlanokat. A második lépésben pénzt kellett szerezni a restaurálásra. Elképzelésünket tudattuk a Bukaresti Zsidó Hitközségek Szövetségével is; néhány hónappal később el is jött hozzánk ennek elnöke, Aurel Vainer, Israel Sabag, a JDC Joint (American Jewish Joint Distribution Committee) romániai szervezetének igazgatója és néhány másik bukaresti vezető is. Ellátogattunk a telekre, megmutattuk nekik, milyen rossz állapotban van a zsinagóga, tekintve, hogy az 1947-es nagy átépítés után nem volt átfogó restaurálása. Elképzelésünket üdvözölték, s mint mondták, erkölcsileg, anyagilag egyaránt támogatni fognak – mesélte Schwartz Róbert.
Nehézségekkel szembesültek, de kitartottak
A támogatások reményében a kolozsvári hitközség pályázatot írt ki a zsinagóga restaurálásához szükséges tervek elkészítésére, amelyet végül az Utilitas épített örökségvédelmi kutató-tervező központ nyert el; szakemberei állították össze az épületegyüttes statikai, geológiai szakvéleményezését is.
Miután a hitközség a jóváhagyásokat is megszerezte a zsinagóga felújítására, már csak az azt fedező összeget kellett volna kitenni. „Márpedig, mint kiderült, a támogatások elmaradnak; lassan mindenki visszatáncolt, a federáció, s a Joint is azt közölte, nem tudja támogatni sem a zsinagóga restaurálását, sem pedig a kantin kialakítását” – mondta el Schwartz Róbert.
Hozzátette: egyértelművé vált számukra, hogy a hitközségnek magának kell a pénzt előteremtenie. „Volt egy szép nagy, közel két és fél hektáros telkünk a Tordai úton, az ortodox zsidó temető mellett. Ez a mi tulajdonunkban volt, viszont bizonyos részeire a második világháború alatt elesett magyar és német katonákat temettek; ezek a tömegsírok egyébként jeltelenül, begazosodva álltak. Megkerestük a magyar honvédelmi minisztériumot, hogy értékesíteni szeretnénk a temetőtelket, és kezdeményezze az illetékes román hatóságnál a magyar katonák kihantolását; a német féllel is felvettük a kapcsolatot” – magyarázta a hitközség elnöke.
Mint mondta, évekig tartott, amíg a minisztériumokkal megállapodásra jutottak a katonák exhumálását illetően. A német katonákat végül 2014-ben hantolták ki. A magyar fél a román Nemzeti Hőskultusz Hivataltól (ONCE) 2015. július 1. és 12. közötti időszakra kapott jóváhagyást az exhumálás elvégzésére. Az 1944 szeptemberében–októberében zajlott tordai csatában elesett magyar honvédek exhumálása július 8-án zárult le, a feltárási munkát erre jogosult temetkezési vállalat végezte a magyarországi szakértők irányításával – (szerk.megj .)
A telket 2017 végén tudta végül a hitközség eladni. Mindaddig viszont pályázni is próbáltak a restaurálás támogatására: egyszer európai uniós összegekért, két alkalommal pedig magyarországi támogatásért. Az uniós pályázatot visszautasították – azt kifogásolták, hogy a mozgássérültek számára felszerelt felvonót az épület mellé tervezték, mivel a zsinagóga belső terének adottságai belső lift kialakítását nem tették lehetővé. „Az elbírálóknak nem tetszett, hogy a külső felvonó két négyzetméterrel megnöveli az egyébként több száz négyzetméteres ingatlan területét. Fellebbeztünk: kétszer válaszoltak, hogy nem volt idejük dönteni, a második határidő kijelölése után pedig nem is jelentkeztek többé” – részletezte Schwartz Róbert.
Mint mondta, Magyarországról komoly ígéretet kaptak támogatásra két alkalommal is; ugyanakkor, nem hivatalos információi szerint – legalábbis az egyik pályázat kapcsán – a román külügy olyan levelet juttatott el a magyar külügynek, amelyben az szerepelt, hogy a kolozsvári hitközségnek megvan a pénze a restaurálásra, nincs szüksége támogatásra. „A magyar fél ugyanis vélhetőleg arra várt, hogy a román kormány bármilyen minimális hozzájárulását kiegészíthesse, de végül semmi nem lett a dologból. A magyar kormány – egyébként a szlovák kormánnyal együtt – több felvidéki zsinagóga felújításának támogatásában vett részt, a hajlandóság valószínűleg megvolt ez irányban is” – vélte a hitközség elnöke.
Őszre tervezik az átadást
A helyreállítás 2018 őszén kezdődhetett el. A munka nagyjából egy éven keresztül jó léptekkel haladt; a hitközség úgy tervezte, május 20-án nagyobb ünnepség keretében meg is nyithatja a felújított zsinagógát. A téli hónapok alatt viszont az időjárás, majd márciustól a koronavírus-járvány fokozódása lassította a munka ütemét, így a munkálatokat nem fejezhették be a megjelölt időpontig. Mindamellett, mostanra már csak kisebb korrigálások, finomítások vannak hátra. A hitközség elnökének reményei szerint az őszi ünnepek idejére sikerül – a tervezettnél szerényebb körülmények között – átvenni a zsinagógát. Mint mondta, az elképzelés az, hogy jövő tavasszal, amikor vélhetőleg a volt iskolaépületbe tervezett kultúrközpontot is átadják, a két épületnek együtt szerveznek látványosabb megnyitót.
A zsinagóga restaurálása keretében átfogó struktúra megerősítéseket – újraalapozási, alátámasztási, falszigetelési munkákat – végeztek. Mint kiderült, az épület csatornázása nem volt megfelelően megoldva, az esővíz befolyt az épület mellé, s mivel dombaljában áll, a környékről is odagyűlt esőzéskor a csapadék. A vízhálózatnak a földbe fektetett ólomcsövei is igencsak régiek voltak, nemegyszer megrepedtek, az idők során toldozták-foldozták őket. A tetőszerkezetet teljesen kicserélték, a bádogmunkát úgyszintén. Az ajtókat, s a bútorzatot – padokat, szekrényeket, lámpákat, kandelábereket – restaurálták.
Terek és funkcióik
A zsinagóga földszinti része megmarad kultikus helynek, illetve – ahogyan az eddigiekben is – nagyobb szabású rendezvényeket tartanak majd ott. A galérián kiállítóteret alakítanak ki; itt a kolozsvári zsidóság múltját idéző tárlatokat szerveznek, több témakörre csoportosítva. Schwartz Róbert szerint kiemelten fontosnak tartják, hogy korszerű technológiák alkalmazása által a tárlatok látvány szempontjából is európai színvonalúak legyenek.
Kérdésünkre, hogy milyen régi kegytárgyakkal rendelkezik a zsinagóga, a hitközség vezetője elmondta: megmaradtak 1860 utáni terítők, abroszok, egy szépen restaurált tóraszekrény. Sajnos, régi menóra (hétágú gyertyatartó) nincs – az ilyen jellegű kegytárgyak ugyanis az idők folyamán eltűntek. Az épületet sajnos többször kifosztották – a második világháború előtt és alatt is. 1927-ben a Váradról hazatérő vasgárdista diákok feldúlták, a tóratekercseket elégették.
„A iratanyag sajnos töredékekben maradt csak meg – a Zsidlicből, az egykori Kolozsvári Zsidó Líceumból fennmaradt két-három érettségi tabló, naplók, iskolakönyvek, illetve van két temetőkönyvünk, az 1915-től történt kolozsvári temetkezések bejegyzéseivel. Reményeink szerint, a hitközség tagjai is hozzájárulnak majd a tematikus tárlatok kiegészítéséhez az általuk őrzött tárgyi anyagokkal. Magam is felajánlom majd kiállításra a néhai orvos édesapám iratait, orvosi eszközeit, kisebb tárgyait. A tárlatokért felelős bizottság feladata lesz majd, hogy felmérje, milyen tárgyi anyag vehető számításba” – magyarázta Schwartz Róbert.
Elmondta továbbá, hogy idén tavasszal elkezdték a kultúrközpont kialakítását is a zsinagóga telkén, és a munkálatok jó ütemben zajlanak. Ez az ingatlan eredetileg a zsidó elemi iskola volt; a hatvanas évektől ott működött az Augustin Bena zeneszerzőről elnevezett, 1- 8 osztályos zeneiskola (szerk. megj.). A központban könyvtár lesz, illetve 60-80 személyes előadótermet is kialakítanak, ahol filmvetítéseket, koncerteket tarthatnak majd. „A célunk az, hogy a zsidó kultúrával, hagyománnyal kapcsolatos rendezvényeket a szélesebb közösség számára is elérhetővé tegyük, a zsidó kultúrát úgymond kivigyük a városba” – hangsúlyozta a hitközség elnöke.
Az egykori rabbiházban, amelyet az utóbbi évtizedekben a Hársfaillatú óvoda bérelt, az irodák kapnak helyet, illetve ott alakítják majd ki az orvosi rendelőt és az elképzelések szerint egy rituális fürdőt is. A telken álló harmadik, kisebb épületet lebontják, annak helyén építik fel a kantint, amelynek tetőterében vendéglakrészek lennének.
Terepszemlén
A beszélgetést követően a zsinagógához is ellátogattunk; az építőtelepen annak vezetője, Coldea Cristina építőmérnök fogadott, s vezetett körbe a zsinagógában, megcsodálhattuk a tiszta geometrikus formákat harmonikusan ötvöző, jól átlátható térszerkezetű épületbelsőt. Megtudtuk, régebben a nők és a férfiak külön bejáratokat használtak, és elkülönítve ültek az istentiszteletek alatt – a férfiak a földszinten, a hölgyek a galérián, amelyet – a követelményeknek megfelelően – magas mellvéddel láttak el úgy, hogy az ott ülők nem voltak láthatók, illetve maguk sem láthattak ki. A második, kisebb karzaton a hagyományos zsidó zenét játszó Mazel Tov klezmeregyüttes kaphat majd helyet az ünnepségeken – mondta az építőmérnök. Az 1947-ből származó padsorokat, a rabbi emelvényének bútorzatát, a stallumokhoz hasonlóan kialakított ülőszékeket, a tóraszekrényeket, falilámpákat is restaurálták, s vissza is helyezték. Az építőmérnök emlékeztetett: 1944-ben az épület hátsó része beomlott, csak a homlokzata maradt épen; mindamellett, 1947-ben már újjáépíttette a romladozó épületet a haláltáborokból visszatért zsidóság, nem csekély erőfeszítések árán. Az 1941-es népszámlálás Kolozsváron még 16 763 zsidó személyt jegyzett, a deportálásból csak töredékük tért vissza a városba, alig ezren lehettek.
Megfelelő dokumentáció híján, vitatott, hogy mi okozta 1944-ben a beomlást; egyik felvetés az, hogy a visszavonuló magyar és német csapatok robbantották fel, de – Schwartz Róbert szerint is – hitelesebbnek tűnik, hogy az 1944. június 2-ai bombázáskor találat érte, vagy valamelyik közelében levő épületre hullott bomba miatt károsodott – van olyan tanúvallomás, amely megerősíteni véli, hogy a zsinagóga találatot kapott.
A neológ zsidó hitközség 1884-ben jött létre; az ortodoxiától való leválást főleg a módos nagyiparos és az értelmiségi réteg igényelte. A mór stílusú neológ zsinagóga 1886–1887 között épült, és a haláltáborokban elpusztult észak-erdélyi zsidóság emléktemploma.
