Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (23. rész) – Zoli bohóc (Hirsch Zoltán)
1939-ben,
az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita
Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben
a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre
bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Hirsch Zoltán 1885. február 5-én született egy ötgyermekes dombóvári
kereskedő-család harmadik gyerekeként. Törpe volt, 110 centi magasságú. Az
aprótermetű fiú családja Pécsre költözött, ahol őt az apja bádogosinasnak adta.
Pécsen került először kapcsolatba a cirkusszal. Így írt erről 1942-ben
megjelent, Kis ember nagy élete című könyvében.
„Egész nap ott őgyelegtem a sátrak körül, valóságos kis bennfentes
lettem az artisták világában. Szinte mágikus erővel vonzott magához ez a
különös, festett világ és én boldog voltam, ha bármi áron is az artisták
közelében lehettem.”
1907-ben kerül Pestre, majd Bécsbe ment, mindenhol artista-állást
keresve. Az első ajánlat Amszterdamból érkezett, a Schumann-cirkuszból. És
innen kezdődik egy elképesztő világ-karrier: Hirsch Zoltán, de most már Zoli
bohóc 30 évig járta a világot bohóc-artistaként. A Schumann cirkuszból a Hat Senez nevű artistacsoporthoz szerződött,
amely így Hat és fel Senez néven
lépett fel a továbbiakban. Artista neve ekkor Fips volt. Beutazta az egész
világot, Európa országain kívül járt Észak-Afrikában, fellépett Dél-Amerikában.
1914-ben, a háború kitörésekor, angliai szereplését megszakítva sikerült
hazajönnie, Magyarországra. Egy év múlva szerződést kapott a városligeti Beketow-cirkuszban,
ahol azután – ha megszakításokkal is – 15 évig szerepelt. Egész további működése
alatt ragaszkodott a Városligethez. Ennek nem mond ellen, hogy játszott
némafilmekben is.
A Pesti Hírlapban 1926-ban
jelent meg Kosztolányi Dezső interjúja Zoli bohóccal. Ebből egy részlet,
amelyben Kosztolányi a termetéről kérdezi:
„Miért maradt törpe?
Angolkór (Zoli szakszerű. Inkább a tudományban
hisz, mint a régi babonákban, melyek szerint a törpék hátgerincét
denevérhájjal, vakondzsírral kenik meg a rossz szellemek.) Meg azután púpos is
vagyok. Igen, igen. Ez valamikor fájt. De mostan. (Kitárja a karját és úgy
kacag, fölszabadultan, boldogan, gúnyosan is, mint a lángész, aki a hibájából
él. Szinte megnő, legalább öt centiméterrel.) Ez egészen más. Az apám ellenezte
a pályámat, de később ő is örült.) Íme egy ember, akinek a mindenkori tömegek
ősi kívánsága, a ’panem et circenses’ egyszerre teljesült be, mégpedig úgy,
hogy a cirkusz mindjárt kenyeret is adott neki.)”
1925-ben lépett fel a híres londoni Olympia cirkuszban, amelynek sztárja
lett. Ezt követte számos fellépés Európa nagyvárosaiban. Mindezt a háború (most
már a második) kitörése akasztotta meg. Hazatérve, itthon a Fényes-cirkuszban
lépett fel, magi tehette. Az itthoni szakma szeretetéről tudósított 1935-ben a
Friss Újság:
„Ötvenedik születésnapja alkalmából barátai és tisztelői: artisták,
színészek, művészek ünnepelték a kis Zolit, aki hatalmas ezüst koszorút kapott
ajándékba. Életnagyságú koszorút, valamivel nagyobb is volt, mint maga az
ünnepelt.”
1943 februárjában és
márciusában lépett fel a Művészakcióban, Lakner bácsi: A kis csavargó című gyermekoperettjében.
1944 júniusában számolt be néhány napilap, hogy Zoli bohócot toloncházba
vitték és internálták. Az ok egyrészt könyvének tiltott árusítása volt, másrészt
a rendeletben előírtnál kisebb méretű sárgacsillagot vart fel a kabátjára. A
városi legenda szerint, amikor erre figyelmeztették, búsan válaszolt: „Azt
hittem kérem, hogy törpének kisebb csillag is elég.”
Auschwitzban vesztette életét, feltehetően 1944-ben.
A képek önéletrajzi
könyvében – Zoli: Kis ember nagy élete…
Önéletrajz. A szerző sajátja. 1942. – jelentek meg
