A jótékonykodás micvájának igazi üzenete: együtt egy igazságosabb társadalomért
A jótékonykodás micvája arra kötelezi a zsidó embert, hogy adománnyal segítse meg szűkölködő embertársát, olvashatjuk a Tóra most esedékes hetiszakaszában. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár által megosztott képen az első, 1823-ból fennmaradt adomány-nyilvántartó könyv címlapjának negatív felvétele látható, ami legalább olyan gyönyörű így is, mint az eredetije.
A segítségnyújtás változó formái (beteg, idős, munkaképtelen vagy általánosságban a nélkülöző emberekhez való viszony) sokat elárulnak egy társadalom működéséről, etikájáról. A rosszabb helyzetbe került emberek segítése univerzális, egyidős az emberiséggel – olvasható a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár aktuális Facebook-bejegyzésében.
A cedaka jelentése zsidó vallástudományi szempontból vizsgálva: „társadalmi, szociális igazságosság”. Tulajdonképpen a zsidó társadalometikáról van szó, melynek megvalósítása nagy hatással volt a keresztény-zsidó kultúrkörre. A cedaka szó a korai görög Biblia-fordításokban sokszor agape-ként jelenik meg, később ez latinra fordítva caritas lett, és így vonult be a keresztény teológiába. Ám a Szentírásban nem utal a szegényeknek nyújtott pénzbeli támogatásra, az alamizsna-osztásra.
A kötet első oldalán a pénzügyi bizottság tagjainak nevét díszes minta keretezi: a Szentély két oszlopára, Jákinra és Boázra emlékeztető oszlopokból halfarkú, sascsőrű, kígyószerű lények nőnek ki, melyek között kerek gránátalma motívum látható.
A cedakát a társadalmi igazságosság koncepciója hatja át, s így ez jog és kötelesség is egyben. A társadalom akkor működik igazságosan, ha az abban élő kiszolgáltatott, elnyomott embereket megvédjük, segítjük őket felemelkedni; ha annyit adunk, amennyitől nem rosszabbodik saját egzisztenciánk, de azért megérezzük.
