Vajda Mihály: Én, a zsidó
,,Amit tudni vélek, az az, hogy általában sokkal nyíltabban beszélünk manapság a zsidókérdésről, mint néhány évtizeddel ezelőtt, aminek számos oka lehet – azt hiszem. Én a magam részéről sohasem éreztem nehéznek beszélni a zsidóságomról, ha szóba került. Nem feszengtem – feszengjenek mások, ha nekik ez kellemetlen.” Vajda Mihály filozófus válasza a Szombat körkérdésére a zsidóságról.
Hosszú ideig úgy lehetett érzékelni, hogy a zsidóság és a vészkorszak témái nehezen, és kevesek számára válnak a magyar irodalomban megközelíthetővé. Az utóbbi évtizedben mintha változni látszana a helyzet. A történelmi múlt miatt továbbra is súlyos témák ezek, de mintha az írók felszabadultabban, kíváncsibban, másrészt dacosabban nyúlnának hozzájuk, és a téma bekerült az irodalmi közbeszéd fókuszába. Egyetért-e helyzetértékelésünkkel, vagy vitatja azt? Hogyan látja a jelenséget, és milyen okoknak tudható be, ha van változás? – tette föl a körkérdést a Szombat íróknak, irodalmároknak, filozófusoknak.
A kérdésre most Vajda Mihály filozófus válaszolt, aki többek között két olyan történetet mesélt el, amelyekből az derül ki, hogy a barátai mintha mind zsidók lettek volna. ,,Úgy tűnik fel, mintha világ életemben csakis zsidókkal barátkoztam volna. Ez azonban – igyekszem őszintén szembenézni a dologgal – nem igaz. Mindig voltak gój barátaim is. Hogy azonban barátaim között a zsidók voltak többségben – ezt nem tagadhatom –, úgy gondolom, azzal függ össze, hogy velük közösek az emlékeink. Belénk ivódott – még ha el is fojtottuk – a környezet gyanakvása, nem is tudom, milyen szót használjak, mondjuk előítéletessége velünk szemben” – írja.
Mint fogalmaz: ,,Hogy vajon évtizedekre elfojtott gyerekkori emlékeim felszínre kerülése késztettek arra, hogy kísérletet tegyek a lehetetlenre, s megpróbáljam megérteni, mi az, hogy zsidó, ki a zsidó, vagy pedig az idegenség, a másság problémájával való – világunkban manapság elkerülhetetlennek tűnő – konfrontáció hozta felszínre az emlékeket, nehéz lenne megmondani. Mindegy is. Ami számomra kétségtelennek tűnik, hogy Zoltán Gábor két könyve, az Orgia és a Szomszéd már nem értek felkészületlenül”.
A teljes választ ide kattintva olvashatják el.
(Fotó: Marjai János/24.hu)
