És megint elölről: hogyan szülessünk újjá? – Jó szombatot!
Kedves olvasóink és hittestvéreink, a szombat ünnepe ma 18 óra 3 perckor köszönt be, az ünnepek királynője holnap 19 óra 5 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A ma este beköszöntő szukkot alkalmából boldog ünnepet kívánunk! Jó szombatot!
Mózes nemsokára meghal és újjászületik rögtön utána. Ő is és az emberiség is. Mind így születünk újjá. Másokban, a többiekben.
Mózes sírja ismeretlen helyen áll. Számunkra olyan, mintha nem lenne, miközben az ősanyák és ősatyák sírja például a hagyomány szerint megvan Hevronban. Ő olyan, mintha számunkra nem halt volna meg.
A tórai hetiszakaszok mellé a rabbik gondosan kijelölték párjaikat a prófétai könyvekből, néha rendkívül ravasz, közvetett utalásokkal kapcsolva csak össze őket. Az utolsó hetiszakasz hetében a legegyszerűbb megoldást választották, egyszerűen áttértek a sztori következő epizódjára. A következő könyv, az utód, Józsué könyvének elejére.
Józsué élettörténete nagyon sok ponton megismétli Mózes pályájának „nagyjeleneteit”. Előtte is kettéválik a víz – a Jordáné –, hogy átszállíthassa rajta Izrael népét, neki is megjelenik Isten és utasítja, hogy oldja meg saruját, ahogy az égő csipkebokornál Mózessel történt, az ő vezetése alatt is megismétlődik, némileg jobb eredménnyel, a kémek története. A korai izraeli királyság nagy prófétája, Illés, Elijáhu élettörténete ugyancsak rengeteg ponton párhuzamos Mózesével.
Ő is nagyon összevész az uralkodóval és igazának módfelett agresszív bizonyítása miatt el kell menekülnie a pusztába előle, mint egykor Mózesnek a fáraó haragja elől. A pusztában, a Horeb hegyéhez érve neki is megnyilatkozik az Örökkévaló, mint egykor Mózesnek a Szinájon (a Szináj és a Hóreb feltehetően ugyanannak a helynek két különböző elnevezése).
Ő is úgy jelöli ki és vezeti be utódát, Elisát (Elizeust a hagyományos, keresztény magyar fordítás szerint) a szerepébe, mint Mózes annak idején Józsuét. És az ő sírjának holléte sem ismeretes, mert nincs sírja, Isten élve elragadta Őt és magával vitte, azóta teljesít folyamatos futárszolgálatot e világ és az Eljövendő Világ között, jelen van minden széder estén és mindig, amikor egy gyermeket felvesznek Ábrahám közösségébe.
A középkori misztikus rabbi, Nahmanidész szerint azt tanítja a Tóra ezekkel az ismétlődésekkel, hogy az atyák (a szülők) történetei jelek a gyermekeik számára. Azért sem hal meg teljesen Illés és Mózes, mert vannak, akik a helyükbe lépnek, mert a történetük minta lesz. Megérthető, követhető, korrigálható. Általunk, életünk révén a „múlt dob hurkot a jövőnek”, ahogy Babits Mihály írta. Hiszen rögtön azután majd, hogy Mózes meghal, a történet, az emberiség története kezdődik újra, a Teremtéstől – elindul az újabb zsinagógai év az első naptól, a sötétség és a fény, a vizek és a szárazföld elválasztásától, Ádámtól és Évától, az univerzum első sábeszétől.
Folytatódik és újrakezdődik mindannyiunk története, mert maga is folytatás és újrakezdés.
* * *
Ideillik Kántor Péter verse, fogadják szeretettel. Jó szombatot!
Borotválkozás
Minden ismétlés benne:
az ígéret, a reggel,
az arc, a hab, a penge,
a végjáték a szesszel.
Nem is, hogy megszokás csak,
ugyan mi más lehetne?
Folyton egy új, csodás nap:
felkelni, vár az este!
Nem is az, hogy ne unnám,
az elképzelhetetlen,
de kihagyni se tudnám,
sztár vagyok a szerepben.
Mit szemből látni vélek,
beburkolom fehérrel,
a jöhet a napi véset
egy balkezes kezével.
Ki vagy te én ? No lássam!
Miféle grimasz, kórlap?
Távozz, kérlek alássan.
Jelentkezz újra holnap.
Ám egyszer, úgy tűnt akkor,
nem láttam réges-régen,
apám néz rám a habból –
őt borotválom éppen.
Csíkokat húzok, ferde
barázdákat a szájig.
Jó lesz így? – Persze, persze,
csináld csak mindhalálig.
