Léleképítés: a szabadság és elnyomás izmai – Jó szombatot
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent napja ma délután 16 óra 01 perckor köszönt be, a királynő holnap kora este 17 óra 12 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a „Váéra” (Mózes 2. 6:2–9:35.) hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
Mózes belefog küldetésébe, szembeszáll a zsarnokkal azt követelve, hogy engedje el népét Istene szolgálatára. Ez a nép nem szolgálhat többé a világ semmilyen fáraójának, vezérének, miniszterelnökének, nem szolgálhat többé a hatalom, a pénz, az önzés bálványainak, egyetlen királya lesz innentől fogva, az Örökkévaló Isten. Ebből a kegyetlen hetiszakaszból világosan kiderül, hogy nincs nagyhatalom, mert Egyiptom az volt, amely megállna Isten előtt, nincs technológia, amely szembeszállhatna vele, hiába bizonyulnak egész ügyesnek a csodák utánzásában Egyiptom mágusai egy darabig. Váérá, a hetiszakasz címe, Isten megmutatkozására utal.
Ez a félelmetes és zavarba ejtő hetiszakasz világossá teszi, hogy nincs okunk rá, hogy féljünk a világ bármely önkényes hatalmasságától, hogy nem kell félnünk mást, csak a Seregek Urát és Isten félelme végső soron azonos Isten szeretetével. Hiszen Ő, aki ebben a hetiszakaszban bemutatkozik nekünk, nem a hatalmasok, hanem a rabszolgák Istene, azért fordítja fel a világ rendjét, hogy a szolgákat szabaddá tegye. A világ rendje az, hogy az erős terrorizálja a gyengét, hogy a kiszolgáltatottakat kihasználják. Isten azonban nincs kötve a világ rendjéhez, amikor akarja felfüggeszti: ez a csoda értelme. Az, hogy nem a Fáraó győz, hanem a rabszolgái, nem az uralkodás, a hatalmi gőg, hanem az elengedés és a szabadság.
Nehéz nem hüledezve olvasnunk ezt a hetiszakaszt mégis. Isten az, aki megkeményíti, megerősíti a fáraó szívét, ezért nem engedi el a szöveg szerint a népet. Miért tesz ilyet Isten? Szabad-e büntetni Egyiptomot, ha Isten irányítja a fáraó döntéseit és nem ő maga?
A fáraó szívét szó szerint „erőssé” és „keménnyé” teszi Isten, mint egy atléta izmait. Tudjuk róla, hogy sokat gyakorolta magát az elnyomásban. A fáraó a szöveg szerint, a testépítés párhuzamával szólva, léleképítő. Olyan léleképítő, aki elnyomóvá gyúrta ki magát alaposan, ezért maradhatott erős a lelke a csapások ellenére is nagyon hosszan.
Nem vagyunk egészen szabadok a döntéseinkben. Minél messzebb mentünk egy úton, annál nehezebb már visszafordulni, a saját múltunk nehezedik ránk, előző döntéseink korlátozzák aktuális döntéseinket. A Fáraó nem szabad. Hatalmas, de nem szabad. Mózes szabad immár, mert nem köti a fáraóhoz kapcsolódó múltja, nem az őt is felnevelő Egyiptomhoz tartozik többé. A szabadság lemondás a kivételezettségről. Istent választása a fáraókkal szemben.
Mindannyian minden hétköznapi döntésünkkel léleképítők vagyunk, akárcsak Mózes és a fáraó. Minden bűntől, minden szokástól és helyzettől, amelybe beleragadtunk, az évek múlásával egyre nehezebb lesz megválnunk. Minél többet gyakoroljuk, annál keményebbek lesznek a lélek izmai. De ugyanez igaz a Tóra szerint a szabadságra is. Azt is be lehet gyakorolni. Amikor egy jámbor zsidó fölkel, hálát ad azért, mert lelke visszatért testébe, hálát ad még egy napnyi életért. Elmegy a mosdóba és hálát ad azért, hogy működik az emésztése. Megtanul örülni a teremtett világnak, ami nem mindig könnyű. A zsidó jog útonlét, az ezt megnevező héber szó, a háláhá, a menni igéből jön. Ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk, ha irányítja mindennapi döntéseinket, állandó edzőterem lesz a lélek építéséhez. Zsidó az, aki elment Egyiptomból és azóta úton van, szabad és gyakorolja a szabadságot, hogy el ne felejtse.
A fáraó nem szabad még, de ahogy mindenki más, ő is szabaddá válhat. Egyre nehezebb, ahogy egyre jobban elfáraósodunk, de sohasem lehetetlen.
Mind osztoztunk a fáraó sorsában léleképítőként. Ezért kell szeretnünk a jövevényt, az idegent, nem csak azt, akit amúgy is szeretnénk. Edzésben kell tartanunk a lelket. Egészen addig, amíg el nem jön a Messiás, hogy megváltson minket végleg a fáraóktól, amelyek kívülünk és bennünk is folyton uralomra törnek, és hogy megváltsa a fáraókat is – önmaguktól, hogy megszűnjön az alávetettek és az agresszorok közös boldogtalansága végre. Legyen így minél előbb, még a mi napjainkban.
Jó szombatot!
