Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

A szakadt pólós takarítás Isteni parancsa – Jó szombatot, boldog ünnepet

sdasdsadx

Kedves olvasóink, hittestvéreink, a Szombat szent ünnepe ma 17 óra 46 perckor köszönt be hozzánk és a sábesz kimenetele után rögtön beköszönt pészach, a kivonulás ünnepe. Az ünnep második főnapja hétfőn (március 29.) este 19 óra 55 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. Ezen a héten a Cáv (Mózes 3. 6:1–8:36.) hetiszakaszt olvassuk a Tórából. Mindenkinek jó Szombatot és boldog ünnepet kívánunk!

Az első napi pészachi gyertyagyújtás március 27-én este, a szombat után, a második napi pészachi gyertyagyújtás március 28-án, vasárnap este, a pészach második főnapja március 29-én, hétfőn este napnyugtakor ér véget.

Az idei pészach főbb dátumai a polgári időszámítás szerint

Ebben a hetiszakaszban újra az áldozati szertartásokról van szó, de rögtön az elején meglepően részletes utasításokat ad a Jóisten arra nézve, hogyan öltözzenek fel a papok az oltár kitakarításához. „És öltse föl a pap lenruháját, lennadrágot öltsön a testére
és vegye le a hamut, amivé megemészti a tűz az égőáldozatot az oltáron, és
tegye azt az oltár mellé.Azután vesse le ruháit
és öltsön más ruhákat; és vigye ki a hamut a táboron kívülre, tiszta helyre”.

Miért kell megmondani, hogy
milyen ruhában vigye ki a pap a hamut, amelyet kitakarít, az oltártól a táboron
kívülre? Tényleg Isten szavát igényli ennek a problémának a menedzselése?

A hamu égőáldozataink kihűlt
maradéka. Felajánlásainknak az a része, amely itt maradt a földön, nem jutott
el Istenhez. Jócselekedeteinknek, áldozatkészségünknek az a része, amely már
használhatatlan múlttá vált, vagyis teherré, amely akadályozza, hogy oltárunk örökké
égjen, immár a tovább lobogó tűz útjában áll. Nem kell ünnepélyesen
konzerválnunk azt, ami áldozatainkból megmaradt, hanem a lehető legprózaibb
módon, kinyúlt tréninggatyában kivinni a táboron kívülre. Mert ma is oda kell
állnunk az oltár elé, ma is késznek kell lennünk az áldozatra.

Ahogy a modern világot
elfogadó, de mélyen vallásos zsidóság egyik megteremtője, a Samson Raphael
Hirsch nevű, 19. századi rabbi mondta, „az előző nap munkájának maradványait el
kell takarítani, mielőtt a mai munka megkezdődne egy tiszta helyszínen. Ezért
fontos előírni, hogy elnyűtt, öreg ruhákban vigyék ki a hamut – az előző napi
munkavégzés szimbólumát. Nem vesszük fel a legjobb ruhánkat már elvégzett
feladataink tiszteletére”. Magyarán szólva, nem öltözünk ünneplőbe a saját
nagyszerűségünk előtti tisztelettől vezetve. Az önelégültség fogság: az ejti
foglyul az önelégülteket, amit már elértek, a kiválóakra leselkedő legnagyobb
erkölcsi veszélyek egyike ez, de a kevésbé kiválóaknak is lehet
önvigasztalásává saját jóságuk bálványozása.

Ami eleven abból, amit tettünk,
ami megmarad és továbbhat, az nem a hamu, hanem az oltáron örökké égő tűz. Csak
a hamut kell kidobnunk az életünkből minden nap kezdetén, hogy az oltárt
megtisztítsuk. És azért, hogy az önkomolyanvétel kísértése elkerüljön bennünket,
gondosan át kell öltöznünk előtte a szakadt pólónkba a Tóra és Samson Raphael
Hirsch szerint, akinek, bár frankfurti rabbi volt, az egyik veje itt,
Magyarországon, a festői Pilisvörösváron látta meg Isten napvilágát, ő vitte
tovább a frankfurti közösségét is.

A templomi áldozatokat, mivel
nincs Templom, 2000 éve nem mutatjuk be, a zsidó vallásgyakorlat az
imádkozáson, a Tóra tanulásán és a jócselekedeteken alapul. Ezeket is minden
nap újra kell kezdenünk: segíteni, amennyit lehet, a Tórát állandóan újraértelmezni,
hogy örökké aktuális maradjon, az imát, vagyis a bizalom szavait pedig úgy
felhevíteni, mintha az oltár lángja égne. És van úgy, hogy régi hagyományoktól,
szokásoktól is meg kell válnunk, amikor már akadályozzák az életet.

A Pészach, a kivonulás ünnepe,
szabadságunk ideje többek között erről is szól:
szabaddá válni a hamuvá vált
múlttól, mindattól a jótól és széptől, ami már elmúlt, hogy ne bénítson az
emléke.

Mert a judaizmus nem a múlt
imádata, hanem az élő és Örökkévaló Istené. Mert nem a hamut kell őriznünk,
hanem a lángot.

Jó szombatot, boldog ünnepet!


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek