Ő a humanista énünk – 90 éves lett Ferge Zsuzsa
Az ő munkássága nélkül nem lehet megérteni az ország elmúlt hetven évét, és az ő szemével kell látnunk a szegénységben élő tömegeket ahhoz, hogy megtudjuk: milyen is a hazánk. „Az embereknek nemcsak egyenlőbb létfeltételekre van igényük, hanem annak elismerésre is, hogy mindenkit egyenlő tisztelet illet, hogy senki emberi méltósága nem sérthető.” Ez a ma 90 éves Ferge Zsuzsa legfőbb tanítása.
A magyar és zsidó kultúrtörténet szempontjából egyaránt jelentős, nevezetes értelmiségi családban született Kecskeméti Zsuzsa néven. Igen, ez az a Kecskeméti család, amely több generáción át gazdagította a magyar és zsidó kultúrát, hogy aztán a jutalma az legyen, hogy legjobbjait 1944-ben meggyilkolták.
Az 1931. április 25-én Budapesten született Zsuzsa édesapja Kecskeméti György volt, a Pester Lloyd ismert újságírója, akit 1944-ben a Csepel-szigeten működő deportáló táborba, Horthy-ligetre kényszerítettek, majd Auschwitzban megöltek. Apai nagyapja pedig az a Kecskeméti Ármin makói rabbi volt, aki a magyar irodalom rajongójaként több meghatározó jelentőségű, forrásértékű könyvet írt a magyar zsidó írók, költők munkásságáról, a magyar irodalomban való szerepükről: ő hetven évesen 1944-ben halt meg a strasshofi koncentrációs táborban. Nevét ma utca és emléktábla őrzi Makón. Zsuzsa anyai nagyanyja a szegedi Lőw Lipótnak az unokája volt.
Ferge Zsuzsa világszemléletét egy életre meghatározta, hogy apját és nagyszüleit a vészkorszakban meggyilkolták. Az egykor jómódú, gazdag polgárcsalád elveszítette mindenét. Egy szegény sorsú, árva gyerekeket megmentését célzó kezdeményezés révén a háború után rövid időre Franciaországba került, ahol a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen érzés egy idegen országban menekültnek, lenézett senkinek – ma úgy mondják: migránsnak – lenni.
A vészkorszak poklán túl ez volt élete másik meghatározó élménye arról, hogy a „társadalmi rétegződés” és a „társadalmi egyenlőtlenség” önmagában semlegesnek ható fogalma milyen súlyos közösségi sebeket és lelki traumákat takar.
Eredetileg nem szociogusnak készült, habár az ország szociológusként ismerte meg. Nehéz is lett volna, hiszen Magyarországon a szocialista állam a szociológuiát sokáig afféle Nyugatról begyűrűzött, „gyanús polgári” tudománynak tartotta. Ferge Zsuzsa közgazdasági egyetemet végzett, majd a Központi Statisztikai Hivatalhoz (KSH) került. Itt kezdte vizsgálni a keresetek és jövedelmek, a társadalmi egyenlőtlenségek alakulását, hogy aztán az ő kutatásai alapján létrejöjjön a KSH rétegződéskutató osztálya, amelynek ő lett a vezetője. Munkáival a a Kádár-korszak érzékeny pontjára tapintott rá, hiszen az egyenlőséget hirdető rendszer az egyenlőtlenséget (a szegénységet) eltagadta.
(Fotó: Szigeti Tamás)
A KSH-tól mennie kellett, de utólag azt kell mondani: ez a mi szerencsénk. Így került Ferge Zsuzsa a helyére.
Az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa lett, majd az ELTE oktatója, ahol szociológus-generációkat oktatott, pontosabban szólva: nevelt, alakított és formált. Amerikai, brit, francia és osztrák egyetemen volt vendégtanár, vendégelőadó, vendégkutató. Alapító tagja volt az ELTE Szociológiai Doktori Iskolájának. Az Edinburgh-i Egyetem díszdoktorává fogadta, itthon pedig megkapta a magyar tudósok legmagasabb állami kitüntetését, a Széchenyi-díjat.
Ahhoz, hogy miképpen gondolkodik, álljon itt egy idézet a 2017-ben Magyar társadalom- és szociálpolitika 1990-2015 címmel az Osirisnál megjelent könyvéből:
„A mi általunk vállalhatónak tartott társadalompolitika értékeinek három nagy forrása van. Az egyik a zsidó-keresztény vallási parancsok sora, többek között a gyengébbek segítéséről, az adakozó szeretetről, az idegen elfogadásáról. A másik a felvilágosodás öröksége szabadságról, egyenlőségről, testvériségről vagy szolidaritásról, igazságosságról, jogokról, méltóságról. A harmadik a szociáldemokrata eszmerendszer, amely a kapitalista piaci társadalom igazságtalan és létbiztonságot aláásó működését kívánja demokratikus módszerekkel korlátozni, közakarattal kidolgozott állami beavatkozások segítségével ellensúlyozni.”
Köszönjük a tanítást és boldog születésnapot, kedves Ferge Zsuzsa!
(Címlapkép: családi archívum/via Mérce)
