Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (62. rész) – Gáti József

1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

1932
októberében az Országos Színművészeti Akadémia gyászünnepélyt tartott, amelyben
egy növendék szavalta el – ahogyan erről a Magyarság
tudósított „igen hatásosan” – Petőfi: Élet vagy halál című versét. Ő volt Gáti
József, akinek versmondását évtizedekkel később sokan csodáltuk.

1915 májusában
született Budapesten. Már a színésziskolai években jó kritikákat kapott az
1934-1935-ös növendékelőadásokon történt fellépéseiről. A Színházi Élet rövid beszámolója „különösen nagy siker”-ként említi
Gáti szereplését. 1935-ben szerepeket kapott a Fiatalok Rádiószínházában.
1935-től a Royal, majd a Bethlen téri Színház tagja volt. 1936-ban Pécsre
szerződött, ahol a színészi játék mellett rendezett is. A ritka érdemi
reflexiókból álljon itt néhány mondat a Pécsi
Napló 1937 januári cikkéből, amelyben az Oedipus király előadásáról számolt
be:

„…
mindenekelőtt a címszerepet játszó Gáti Józsefet említjük meg. Ez a rendkívül intelligens,
fiatal művész nagyot nőtt a szemünkben ezzel az alakítással. Magával ragadó
drámaisága, nemesen csengő dikciója az egész előadásra rányomta bélyegét. Az ő
érdeme az előadás gondos, rendkívül stílusos rendezése is.”

1937 végétől
Miskolcon lépett fel. A következő idők Gátit érintő színházi hírei bizony kicsit
ellentmondásosak. Az első zsidótörvénnyel létrejött Színészkamara 1938 végi, a
felvetteket tartalmazó névsorában nem volt található a neve. De nem volt ott az
újságokban közölt, a fel nem vett színészek nevei között sem. Azt kell
feltételezni, hogy valójában felvették a Kamarába valamikor később. Szerepelt a
neve 1940-ben, a Békésmegyei Hírlapban,
a színházban fellépők között. Majd pedig Miskolcon játszott folyamatosan 1940
végétől. (Eközben volt több fellépése márciusban és áprilisban az OMIKE
Művészakcióban, majd júniusban újra játszott a Goldmark-teremben, ahol az Ujság, mint az „OMIKE fiatal kitűnő
művésze” kifejezést használta jellemzésére.) Fellépett a Bánky Róbert vezette társulattal
Kassán is, majd, amikor Debrecenbe kerültek, Gátit ott találjuk a névsorban.
(Ezek szerint belefért a színházaknál is előírt, a zsidó származásúak
foglalkoztatását maximum hat százalékban meghatározott hányadba.) Nem csupán
fellépett 1941-ben a társulattal, de főszerepet is kapott: Ádámot játszhatta Az
ember tragédiájában. (Ahol Kiss Ferenc alakította Lucifert.) Így írt róla a Debreczeni Újság 1941 áprilisában:

„Sugárzóan
intelligens Ádámja lelkes és férfias. Színpadi dikciója mindvégig töretlen és
hibátlanul tagolt. Biztos kézzel fogja egybe a sokrétű darab szálait. Néha
talán nem állott volna erősebb színt használni, de így alakítása egyenletesebb
volt.”

Furcsa módon
ezekben az időkben, tehát 1941 márciusában és áprilisában megtalálható a neve
az OMIKE Művészakcióban fellépők között is, igaz csak egy kis szerepben. 1942
áprilisában nagy cikke jelent meg a Népszavában
a munkásszínjátszásról szóló összeállításban. 

Ezt követően 1944-ben bukkant fel
a neve az Újság-ban, amikor az írt arról a két darabról (Ibsen: A Vadkacsa c. darabjában és Racine tragédiájában, az Eszterben), amelyekben jelentős szerepeket kapott.  

A háború
elmultával az első újsághír Gáti Józsefről (a rádiószerepeken kívül) 1945
decemberében jelent meg a Szabadság
című lapban, amely arról számolt be, hogy egy József Attila emlékünnepségen lépett
fel munkásszínjátszókkal.

A
felszabadulás után a Vígszínház tagja lett. 1949-től a Magyar Rádió, 1950-től
az Úttörő, 1951-től A Magyar Néphadsereg, 1957-től a Petőfi és a Jókai Színház
művésze volt. 1959-től a Nemzeti Színházban, 1984–85-ben a Vígszínházban
játszott. A Színiakadémia beszéd- és színészmesterség tanára 1950-től. 1998. április
21-én hunyt el.

Végül
idekívánkozik a mazsihisz.hu 2017-es
születésnapi megemlékezése róla, annál is inkább, mert e poszt megjelenését
követően, pár nap múlva, május 24-én lesz Gáti József születésnapja:

„Színházi színészként nem volt szerencséje, ha voltak is emlékezetes szerepei. Ezért választott párhuzamosan magának másik színpadot is, a katedrát, a színészképzést. Ezért lett belőle sok-sok generáció Gáti tanár ura, színészek sokaságának nevelője, a szép magyar beszéd hirdetője, védelmezője és tanítója. És kiváló előadóművész, a klasszikus magyar költészet szavalója.”

Képek:

1) Portré PIM 13309
2) Film Színház Irodalom, 1941. augusztus 29.
3) Színház, 1947. szeptember 24.
4) Tükör. 1985. január 3.

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---