Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (66. rész) – Bóth Klári
1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a
fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára
létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március
19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott
lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
1922-ben a Belvárosi Színházban új színésznő mutatkozott be. Így írt fogadtatásáról a Pesti Hírlap júniusban: „Az új művésznőt Bóth Klárinak hívják és nagyon megérdemelte azt a sok tapsot, amit a felvonások végén kapott.” Az akkor 16 éves(?) színésznőnek, Berger Mór bankigazgató lányának, ez a színház lett azután a második otthona, még akkor is, ha ki-kirándult más színpadokra. A következő években szinte valamennyi újonnan bemutatott darabban szerepet kapott. Volt, amelynek kisebb volt a visszhangja, volt, amelyik sok és értékelőbb kritikát kapott. Az utóbbi csoportba tartozott Tersánszky 1923-ban bemutatott komédiája, a „Szidike”. A Világ 1923 áprilisában így írt ennek kapcsán:
.jpg%7C800x3000xrated_%5D)
„A női főszerep egy olyan színésznőnek jutott, aki még nem járt a Magyar Színház színpadán: Bóth Klárinak. A vígjáték jó részén Szidike a színpadon van, és körülötte mozog az egész cselekmény, de a lány – nem szólal meg … Ez teszi könnyűvé, vagy ez nehezíti meg a szerepet.”
A kritikák Bóth játékát illetően visszafogottak voltak.
Ezekben az években olyan partnerekkel játszott, mint például: Berky Lili, Csortos Gyula, Dajbukát Ilona, Kabos Gyula, Somlay Artúr, Törzs Jenő.
1926 májusában férjhez ment Telek György ügyvédhez. Ezt követően hosszú időre eltűnt a színpadról, gyermeke született. Mindeközben családi tragédiákat kellett átélnie: 1930-ban először testvére, majd egy évvel később édesanyja lett öngyilkos.
.jpg%7C800x3000xrated_%5D)
1932 novemberében visszatért a színpadra, amikor a Kamaraszínházban bemutatott „Forgószél” című darabban kapott fontos szerepet. A Friss Újság beszámolója szerint: „Bóth Klári lélekbe markoló módon, nagy művészettel ábrázolt egy vergődő leányalakot”. Marad egy ideig a Kamaraszínházban, a szerepek jók, a kritikák kedvezőek, majd 1934 őszén szerződött vissza „törzshelyére”, a Belvárosi Színházba, ahol állandó szerződést kapott Bárdos Artúr igazgatótól. Rögtön egy siker, a „Vallomás” című színműben, ahol a partnerei: Bulla Emma és Páger Antal voltak. A Tolnai Világlapja így írt róla fényképes beszámolójában: „Igen nagy sikere volt Bóth Klárinak, aki drámai erejű és mély alakításával újból bebizonyította kivételes tehetségét.”
.jpg%7C800x3000xrated_%5D)
1936 elején művészi körútra az Egyesült Államokba utazott, majd az év második felében újból szerződést kapott Bárdos Artúr mindkét színházába: a Belvárosi Színházba és a Művész Színházba. Az ezekben az években létrehozott teljesítményei visszhangtalanul maradtak. 1938 telén a neve azoké között szerepelt, akiket nem vettek fel a Színészkamarába.
.jpg%7C800x3000xrated_%5D)
1941 januárjában lépett fel először az OMIKE Művészakcióban. Ezt követően egy évvel később Csergő Hugó Őszi szonátájának többszörös előadásaiban volt található a fellépők között. Közreműködött ezekben az időkben a Budapesti Izraelita Hitközség néhány rendezvényében is.
A következő néhány évéről, benne a holokauszt, a háború és a felszabadulás idejéről, nincs ismeret.
1948 márciusában a Világ számolt be arról, hogy Both Klári színművésznő egy Katona József utcai ház negyedik emeletéről – ahol a lakása volt –levetette megát és meghalt. Az esetleges okok között találhatók – az újság közlése szerint –, hogy a férje meghalt a felszabadulás után, ő pedig nem kapott már sehol sem szerződést.
Képek:
Színházi Élet 1922. 27. 29.
Színházi Élet 1924. 45. 6.
Színházi Élet 1933. 45. 37.
Színházi Élet 1935. 5.
