Örökké virágzó kert – ma egy éve hunyt el Bálint gazda
Egy évvel ezelőtt ezen a napon, 2020. június 21-én halt meg Bálint György, az ország szeretett Bálint gazdája, aki rendkívüli történelmi időket élt meg. Amikor megszületett, Magyarországon éppen a proletárdiktatúra dúlt, ifjú felnőttként érte a holokauszt, majd a kommunista diktatúra évei, később meg a hidegháború évtizedei következtek. De Bálint gazda mindentudó mosolya mégis azt üzente: mindig van remény.
Kedves, mosolygós és közvetlen ember volt, pedig ha valaki, akkor ő mindent tudott az ember rossz szelleméről. Bálint György a huszadik század gyermeke volt, méghozzá magyar és zsidó, akinek a tragédiákból többszörösen kijutott. Nem csoda, hogy az emberek világából a természet ölelésébe menekült: élete hosszú alkonyán sokszor elmondta, hogy akkor volt a legboldogabb, amikor egyedül kilovagolt a természetbe, leheveredett egy fa alá és magányosan szemlélte a világ szépségét.
Milyen szerencse, hogy Bálint gazda nem maradt meg magányos utasnak – adjunk hálát halálának első évfordulóján azért, hogy a magányos kilovaglások után mindig visszatalált az emberek társadalmába, hogy mosolyával és kedvességével elhintse köztünk a remény magvait, s egy kedves pillantásával megüzenje: törtjénjék bármi, élni csodaszép.
S mennyire szimbolikus, hogy a Bálint gazda kertje elnevezésű Facebook-oldal ma is milyen szépen virágzik! A világháló-univerzum egyik legfontosabb szakkifejezése a „frissül” szó, és Bálint gazda halála után egy évvel ez a szó új tartalmakat nyer, ha Bálint gazda virtuális kertjében barangolunk: mindig felfrissülünk ennek a csodálatosan patakzó életnek az áldásai folytán.
Ő azon ritka emberek közé tartozott, akik életük végéig megőrizték kíváncsiságukat. Századik évében is olyan örömmel kóstolt bele a saját maga által készített bodzaszörpbe, mintha először kóstolná a teremtés ajándékát.
Emlékéből fakadjon áldás!
(Fotó: Bálint gazda kertje/Facebook)
