Komárom: „Míg van, aki kinyitja a zsinagógát, folytatjuk a munkát”
Az 1791-ben alapított Komáromi Zsidó Hitközség fennállásának 230. évfordulója alkalmából Paszternák Andrást, a hitközség koordinátorát (címlapképünkön) kérdezte a Felvidék.ma című hírportál Múltidéző rovata. Paszternák András többek között azt mondta: „zsidó életélményt adunk a hozzánk betérőknek mindaddig, amíg erőnkből telik”.
– A Komáromi Zsidó Hitközség 230 éve színtere a településen és a régióban élő zsidó vallású polgárok közösségi-, hit- és kulturális életének. Történetét nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni. Vannak korszakok, melyekről többet tudunk, más időszakokat még fel kellene tárni. A hitközség 1791-ben alakult meg, fokozatosan építette ki intézményeit, biztosította hagyományaink megélését a csatlakozó családoknak – olvashatjuk a Felvidék.ma című online újság hasábjain Paszternák Andrásnak, a hitközség koordinátorának szavait, akit Szalai Erika interjúvolt meg a 230 éves évforduló kapcsán.
A cikkből megtudhatjuk: a komáromi zsidó közösség 1863-ban a Király püspök és a Hajnal (ma Štúr) utcák kereszteződésében neológ Nagytemplomot emelt, ez ma sportközpontként működik. 1865-ben Zsidó Nőegylet alakult, 1896-ban pedig Menházat hoztak létre Fried Kálmán támogatásával, akinek emléktáblája ma is megtalálható a zsinagógában. Ez az épület máig a hitközség tulajdonában van, ide koncentrálódik a kis létszámú közösség vallási és kulturális élete.
A Menház épülete
1923-ban épült fel a temetőben a ravatalozó, amely máig szolgálja közösséget. Ebben az évben érkezett Komáromba Lefkovics Józsua, az utolsó ortodox főrabbi (akit később Auschwitzban gyilkoltak meg). 1930-ban hitközségi lakóházat építettek az Eötvös utcában, ebben az épületben működött a hitközség mészárszéke és maceszsütödéje. Az épület ma is a hitközség tulajdona, az udvarán található a közelmúltban felújított rituális fürdő, a mikve.
A 2170 fős komáromi zsidóság jelentős szerepet töltött be az akkor 21 ezer fős település gazdasági, kulturális és szellemi életében, de a vészkorszak tragédiája derékba törte a közösséget: a 2170 komáromi zsidóból 1922 ártatlan embert gyilkoltak meg a holokauszt során, a mártírok nevét ma emlékkönyv őrzi a zsinagógában.
Az 1990-es években felpezsdült a hitközség élete – köszönhetően a Paszternák család tagjainak. Pasternak Antal (András és Tamás édesapja) 1996-tól a mai napig vezeti a közösséget. 1996-ban jelent meg a Hitközségi Híradó első száma, amely napjainkig tájékoztatja a közösség Komáromban élő és a városból elszármazott tagjait. A vezetőség kezdeményezésére 1996-ban jött létre a Shalom Klub, amely – ha nincs járványhelyzet – havonta, kéthavonta tartja összejöveteleit.
Paszternák Tamás 2017-ben, a komáromi Polgármesteri Díj átvételekor
A cikkben Paszternák András így fogalmazott: „Bátyámmal, Tamással együtt a középiskola utolsó éveiben, egyetemistaként gyakran álmodoztunk arról, hogy egy felújított épületben szervezünk majd egyre színesebb kulturális, vallási, oktatási programokat. Egy aktív közösség alakul ki a régmúlt hagyományain alapulva”.
Az álmok egy része teljesült is, hiszen – mint Paszternák András kifejtette – „mára van már szépen rendbe tett kultúrtermünk, oktatási termekkel, könyvtárral kiegészült modern irodánk, a zsinagóga is régi fényében tündököl, megújult a hitközség épületének udvara, kis múzeumunk gyűjteménye is szépen gazdagodott az elmúlt években. Szóval egyrészt teljesültek az álmaink. Másrészt mire park lett a régi gazos kertből, lehetőségünk adódott arra, hogy egyszerre párhuzamosan több rendezvényt is meg tudjunk tartani a Menházban, addigra nagyon sokan távoztak azok közül, akiknek örömmel szerveztük a programokat. Milyen jókedvűen ülnének kint tavasztól őszig a kerti padokon, élveznék a Shalom Klub kényelmes székeit, beszélgetnének, koncerteket hallgatnának…”.
Kövek a helyi zsidó temetőben
Hozzátette: „Mindezek ellenére nem panaszkodunk, míg megtelnek az asztalok széder estére, míg van, aki kinyitja a zsinagógát az őszi nagyünnepeken, kirándulni jön velünk, addig folytatni szeretnénk ezt a munkát. Bár évek óta Budapesten élünk, nem szakadtunk el Komáromtól”.
A cikk teljes terjedelemben EZEN A LINKEN olvasható.
(Fotók: Felvidék.ma)
