Botlatókövek a híres tapolcai Lessner család emlékére
Tapolca legnagyobb és legrégebbi zsidó borkereskedő famíliája, a Lessner család holokausztban megölt tagjainak emlékezetére kilenc darab botlatókövet helyeznek el a Veszprém megyei városban szeptember 19-én, vasárnap délután fél 2-től a Kisfaludy utca 1. számú épület, azaz a volt Lessner-ház előtt. A dinasztia alapítója Lessner Mózes Juda (1780) volt, leszármazottai felvirágoztatták a város kereskedelmét és kulturális életét, majd sokukat megölték Auschwitzban.
A Tapolca elmúlt kétszáz éves történetében jelentős szerepet játszó Lessner-család emlékére már korábban szerettek volna botlatóköveket lerakni a Veszprém megyei városban, de az esemény a koronavírus-járvány miatt eltolódott. A tisztelgő aktusra most nyílt lehetőség: Lessner Mór borkereskedő egykori háza, a volt Szt. György Panzió épülete előtt, a Kisfaludy utca 1. szám alatt helyezik el a megemlékezés köveit most vasárnap fél 2-től.
Összesen 9 darab botlatókövet helyeznek el Lessner Mór és Hirschler Franciska, Berger Vilmos, ifj. Lessner Mór, Lessner Adolf és felesége, valamint a Frisch család három tagja emlékére.
Ezzel egy napon holokauszt-megemlékezést is rendeznek délelőtt fél 11-től a Csányi utcában (a volt gettó helyén), majd fél 12-től a helyi zsidó temetőben.
LESSNER MÓZES JUDA (1780-1838)
A legjelentősebb tapolcai kereskedő dinasztia alapítójának, Lessner Léb Juda nevet viselő apja a 18. század elején a németországi Rajna mentéről, Dürenből vándorolt be Tapolcára. Elődeik már ott is szőlővel és borászattal foglalkoztak. Lessner Juda (egyes említésekben Júdás) az 1787-ben alapított posztókereskedése mellett borkereskedéssel is foglalkozott. Előbb bérelt, majd 1818. augusztus 14-én szőlőt vásárolt a Szent György-hegyen. Birtokait egészen az 1830-as évekig gyarapította. Kereskedései jól jövedelmezhettek, hiszen az 1815-ben, majd 1824-ben házat és üzletet építtetett Tapolca főutcáján. Lessner Juda saját házában (ma Deák F. u. 9-11.) imaházat épít 1813-ban, ezzel megteremtette a tapolcai zsidó hitközség alapjait. Az 1836-évi tapolcai és kővágóörsi zsidó községek statutumát esküdtként írta alá. Felesége Abeles Franciska, akitől négy leánya mellett három fia volt, Salamon, Manó és Ferenc, valamennyien kereskedők lettek. A Lessner Juda által működtetett családi borkereskedést fia, Manó (Emmánuel) folytatta és fejlesztette igazán jelentős méretűvé.
LESSNER EMMÁNUEL (1808-1898)
Lessner Juda három fia közül a legídősebb volt. Fő tevékenységei a bor előállítása, felvásárlása és a borkereskedelem voltak, de bármivel foglalkozott, amiben üzletet látott. 1861-ben Leszner Emmánuel és fia név alatt rőfös és vegyeskereskedelem tevékenységet jegyzett be a megyei cégbíróság. Ő volt a tapolcai pincészet létrehozója. A Lessner Manó & Fia borkereskedő és bortermelő céget 1830-ban alapította, melynek terjeszkedése nyomán két fiókot hozott létre Bécsben és Budafokon. 1852-ben szőlőt vásárolt a Tapolca melletti Mogyorós-hegyen. Jól prosperáló borkereskedelmi vállalkozását 1883. május 30-án közkereseti társaságként jegyezte be a Zala megyei Cégbíróság. Az 1896-évi millenniumi kiállításon borával I. osztályú aranyérmet nyert. Eredményes kísérleteket tett a cég külföldi érdekeltségeinek létesítésére. Ennek során jelentős tételeket szállított a svájci piacra. Gyermekei közül Adolf vitte tovább a szőlész-borász tevékenységet. Virilistaként hosszú ideig tagja volt Tapolca képviselő testületének és tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának. Nyolc éven át ellátta az izraelita hitközség elnöki teendőit. Felesége Pollák Rozália volt. „Tüdőhűdésben” halt meg. A tapolcai izraelita temetőben nyugszik.
LESSNER FERENC (1818–1902)
Apja Lessner Mózes Juda, anyja Abeles Franciska. Munkájában szorgalmas, családszerető, hitében erős, vallásos zsidó volt. Alapító tagja volt a tapolcai izraelita hitközségnek és a Chevra Kádisának. Saját Fő téri házának hátsó traktusában (jelenleg 7. sz.) adott helyet állandó imaháznak mindaddig, amíg a díszes zsinagóga fel nem épült. A ház első részében működött az első zsidó iskola és később, 1910-ben itt indult el a leánypolgári oktatás. Ma itt működik az óra- és ékszerbolt. Már fiatal éveiben szőlőterületeket bérelt Tapolca környékén, majd 1844-ben szőlőket vásárolt a Szent György-hegyen. 1899-ben Badacsonyban is vásárolt szőlőbirtokot. Az ezredéves kiállításon kitüntették jó minőségű pálinkájáért és szilvóriumáért. Vállalkozását 1876-ban vas, bor- és szeszkereskedelem tevékenységekkel jegyezték be a Zala megyei Cégbíróságon. Az 1850-es évektől tiszteletbéli tanácsnok, majd képviselőtestületi tag volt a városházán. Magas kort ért meg, népes családot hagyott hátra. Fiai közül József, valamint az ikrek, Mór és Sándor folytatták tevékenységét.
LESSNER SÁMUEL (1846-1938)
Tapolca legnagyobb és legrégebbi borkereskedő famíliája harmadik generációjának meghatározó tagja. Nagyapja Lessner Juda, apja Lessner Manó, anyja Pollák Róza. Önálló családot Schlesinger Fánival alapított. A Lessner Sámuel & Fia nagykereskedelmi céget 1867-ben alapította Tapolcán. A vállalkozást Leszner Samu, Leszner M. fia néven 1881. július 28-án jegyezte be a megyei cégbíróság. Ezt 1902. április 12-én megerősítette. Fő tevékenységi köre bor- és szeszkereskedelem volt. Házát és óriási kiterjedésű pincészetét Tapolca főútvonalán 1898-1901 között, a régi posta alatt és mellett (a régi borforgalmi pincéit) létesítette. A tapolcai Takarékpénztár Rt. Fő-utcai épületét (volt régi postaépület) 60.000 koronáért vásárolta meg. A következő évben szőlőt vásárolt a Szent György-hegyen és oltványokat telepített a mai kertváros területén. A filoxéravész idején elsők között telepített amerikai alanyra oltott nemes fajtákat. Az ő nevéhez fűződik a külföldi borpiac felderítése és a Balaton-felvidéki borok külkereskedelmének tömegessé tétele. Jelentős borfelvásárlásaival hozzájárult a környék bortermelésének fellendítéséhez. 1925-ben 120 kh. saját szőlőbirtoka volt. A cég nemzetközi hálózatát két fia, Lajos (1879-1948) és Adolf (1881-1944) segítségével építette ki és működtette. Külképviseleteket, borlerakatot hozott létre Triesztben, Bécsben és Londonban. Piacépítő tevékenysége esetenként olyan sikeres volt, hogy képtelen volt a keresletet kielégíteni.
id. LESSNER MÓR (1864-1944, Auschwitz)
Lessner Sámuel fia. Iskolái elvégzése után fokozatosan kapcsolódott be a cég szőlőtermelő, borfelvásárló és kereskedelmi tevékenységébe. Egyre inkább a cég export ügyleteit intézte. Az 1920-as évektől a cég bécsi fiókját vezette. Nagy szerepe volt az osztrák és a svájci piac stabilizálásában. Részvényese és felügyelő-bizottsági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Részvénytársasággal Egyesített Kölcsönös Segélyző Szövetkezetnek. Szőlőbirtokainak jelentős része Ábrahámhegyen volt. 80 évesen feleségével együtt lett a holokauszt áldozata.
LESSNER SÁNDOR (1860-1933)
Apja Lessner Ferenc kereskedő, anyja Brachfeld Regina volt. Késői gyermekként Mór ikertestvéreként született. A családi tradíciót követve ő is kereskedő lett. Elsősorban vasáru kereskedéssel foglalkozott. Üzlete a mai Mónus Illés utca és Kossuth utca saroképületben volt. Szőlőbirtokai Ábrahámhegyen voltak. Ő is szállított bort külföldre, elsősorban Ausztriába. Bor lepárlásával és pálinkafőzéssel is foglalkozott. E termékeit is elsősorban külföldön igyekezett elhelyezni. Egyik alapítója és igazgatósági tagja volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt.-nek és a Mezőgazdasági és Kereskedelmi Rt-nek. A Tapolczai Villamossági Rt. egyik igazgatói tisztét is ellátta. Választmányi tagja lett az O.M.K.E. tapolcai körzeti csoportjának. Több évig volt községi képviselő. Tagja volt a Balatoni Társaságnak és az izraelita elemi iskola iskolaszékének. 1910. novemberében beválasztották az újonnan megalakult „Színi Egyesület”-be, munkálkodott a városfejlesztő bizottságban is. 73 évesen hunyt el. Feleségével közös, szép síremléke az izraelita temetőben található.
ifj. LESSNER MÓR (1860-1944, Auschwitz)
Lessner Ferenc késői fiaként született Sándor ikertestvéreként. Anyja Brachfeld Regina. A népiskola elvégzése után kereskedelmi szakiskolát végzett. A céget 1923-ig apja vezette és mellette elsajátította a szakma csínját-bínját. 1886-ban Zalaegerszegről nőül vette Hirschler Franciskát, akitől három leánya született. Borszállításai elsősorban külföldre történtek. Átlagosan évi 3000 hl. exporttételekről van tudomásunk. Saját szőlőtelepe a század első évtizedében kb. 50 hold volt, de már 1925-ben 81 kh szőlővel rendelkezett. (Levéltári adatok szerint 1887. november 22-én Lessner Sándorral együtt berki malomi lakást vásárolt.) 1918. május 23-án Badacsonyban szőlőt vett. 1921. január 25-én fegyvertartási engedélyt kapott. Tőkéjét ügyesen forgatta. Felügyelőbizottsági tagja volt a tapolcai székhelyű Balatonmelléki Takarékpénztárral Egyesített Segélyszövetkezetnek és a Badacsonyvidéki Szőlősgazdák Szövetkezetének. Tapolcai képviselője az Első magyar Általános Biztosító Társaságnak. Kálmán fiával együtt, 79 évesen ő is a holokauszt áldozata lett.
LESSNER ADOLF (1881-1944, Auschwitz)
Lessner Sámuel második fiaként született. Anyja a kismartoni Schlesinger Franciska. A tapolcai izraelita elemi népiskola elvégzése után a keszthelyi premontreiek gimnáziumában járt ki négy osztályt. Ezután a bécsi Handelsakademie-n tanult és érettségizett. Osztrák és német szőlőtermelő cégeknél szerezte szakmai tudása alapjait. Míg testvérbátyja, Lajos főleg borászkodással foglalkozott, ő a szőlőtermelés korszerűsítésére fektetett nagyobb hangsúlyt. Önálló családot Reisinger Vilmával alapított. Az 1910-es években új szőlőket telepített, és új fajtákat honosított meg. Az ő oltványtelepéről kerültek ki először tömegesen pl. a rizlingszilváni és a saszla szőlőfajta nemes változatai. Új művelési módokkal kísérletezett. A Balaton-felvidéken elsőként ő honosította meg és vezette be a kordonművelés technológiáját. Az első világháborúban négy évig tüzértisztként szolgált, több kitüntetést kapott. 1919. augusztus 4-én szenvedő részese volt a tapolcai túszdrámának. A burzsoázia képviselőjeként őt is fogva tartották. Kiszabadulása után folytatja a családi szőlészet vezetését. Az országban elsőnek ő javasolta és szervezte meg a szőlősgazdák jégkár elleni biztosítását. Választmányi tagja volt az O. M. K. E. -nek, felügyelőbizottsági tagja a Tapolczai Sertéshizlalda és Húsipari Rt.-nek, tisztségviselője a megyei kereskedelmi és iparkamarának. Egyik alapítója és részvényese volt a Tapolczai Takarékpénztár Rt-nek. Lessner M. & Fia cég a két világháború között Magyarország és Ausztria legtekintélyesebb bornagykereskedése, óriási tárolókapacitással, palackozókkal nagy exportvolument bonyolít Európa-szerte. A cég magyarországi főnökeként Lessner Adolf nagy szakmai tudással és tekintéllyel bírt. 1942-ig a Magyar Borkiviteli Egyesület alelnöki tisztét is ellátta. Alapító tagja volt a Balatoni Társaságnak. A balatonfelvidéki szőlészet kiemelkedő alakjának élete, 63 évesen az auschwitzi gázkamrában ért véget.
LESSNER MANÓ (1884-1944, Wels)
Híres tapolcai borkereskedő család sarja. Lessner Sámuel és Schlesinger Franciska fia. Az elemi iskolát Tapolcán végezte, ezután beiratkozott a győri Szabad Királyi Alreálgimnáziumba. Itt Kozma Lajossal, az utóbb híressé lett iparművésszel voltak évfolyamtársak. A Tanácsköztársaság alatt jelentős feladatokat vállalt, a Múzeumi és Művészeti Direktórium építészetért felelős tagja lett. 1919 áprilisától a műegyetemi reform nyomán újonnan meginduló Városépítési és Tervezési Tanszéket vezette. A Tanácsköztársaság bukása után a Magyar Mérnök és Építészegylet kizárta tagjai közül. Ezekben az években színpadterveket, síremlékeket, bútorokat tervezett. Építészeti terveit kollégái neve alatt készítette. Munkái közül sok elpusztult és többet átépítettek. 1928-29-ben részt vett a tapolcai járványkórház építési munkáinak vezetésében. Családi házakat tervezett a Rózsadombon, Gellérthegyen és Zalaegerszegen. 60 évesen – elutasítva barátai segítségét – szinte önként ment munkaszolgálatba. A holokauszt gépezete őt sem kímélte. A nyugat-ausztriai Welsből még életjelt adott magáról. Többet nem hallottak róla. Jelentős alakját az építész szakma ugyanúgy elfelejtette, mint szülővárosa.
(Forrás: Tapolcai Életrajzi Lexikon)
(Címlapkép: Gunter Demnig német szobrász, a botlatókövek alkotója)
