Kerekasztal beszélgetés: Piri néni két élete – zsidó óvoda a Kádár-korszakban
Milyen volt vallásosként élni a Kádár-rendszerben? Milyen volt ortodoxnak lenni a kommunizmus idején? Piri néni óvodája legenda. Az ortodox óvodába járók számára az ovi csodaszámba ment. Ki volt Piri néni? Hogyan emlékeznek rá ovisai, emberek, akik ismerték?
Kerekasztal beszélgetés, 2021. november 14-én, vasárnap délután 5 órakor a Bálint Házban (Budapest VI. ker., Révay utca 16.) A beszélgetésre minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők, a Goldziher Ignác Zsidó Történeti és Kulturális Kutatóintézet és JCC Budapest – Bálint Ház.
Az esemény regisztráció köteles / IDE KATTINTVA LEHET JELENTKEZNI.
A járványügyi helyzetre való tekintettel, a Bálint Házban maszk hordása kötelező. A program online, Zoom-on keresztül is megtekinthető lesz.
A beszélgetést Novák Attila, történész vezeti a Goldziher Intézet munkatársa, a résztvevők Korányi László, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) egyik alapítója, Fröhlich Erika, vallástanár és zsidó rendezvény szervező, Fischer Éva és Anikó, Piri néni lányai.
Tudták-e, hogy az 1950-es években Piri nénit vizsgálati fogságba helyezték, azzal a váddal, hogy a zsidó gyerekeknek héber írás-olvasást, valamint bibliai történeteket tanított.
Hogyan lehetett létezni vallásos intézményként a Kádár-rendszer vallásellenességében? Milyen volt a légkör, mit volt szabad és mit nem?
A kerekasztal-beszélgetéshez mutatunk képeket és dokumentumokat az óvoda életéből, megszólalnak Fischer Éva és Anikó, Piri néni lányai is. A múltbéli fotók Lózsy Tamás, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) Levéltarának munkatársa segítségével kerülnek a vászonra.
A program a Bálint Ház és a Goldziher Intézet együttműködésében valósul meg, kitalálói a Ros BaRos, a Bálint Ház zsidó tudásközpontjának tanácsadó testülete.
„Az ortodox hitközség által fenntartott, Dob utcai óvoda üzemel a legrégebben: a rendszerváltás előtt ez volt az ország egyetlen zsidó óvodája. Egy éve költöztek át az Amerikai Alapítványi Iskola épületének földszintjére: tizenöt gyerekükkel összesen két termet vesznek igénybe. A sok kipás, ciceszes kisfiú és a héber betűs fali díszek láttán az embernek egy pillanatra az az érzése: Izraelben jár. Ez azonban csak a látszat. Fischer Miklósné, Piri néni meglepő tapasztalata, hogy a szocializmusban több gyerek járt hozzájuk. Véleménye szerint azonban nemcsak arról van szó, hogy akkor még monopóliumuk volt, hanem arról is, hogy régen jelentősebb volt az ortodoxia is. A rendszerváltás óta elöregedett a komoly vallásos életet élő utolsó generáció is, így a gyerekek többségénél már egyáltalán nincs meg a megfelelő családi háttér, mely fontosnak tartaná a vallásos oktatást.” (Forrás: Szombat.org / 2003-as cikk)
