Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (87. rész) – Bondy István

1939-ben,
az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita
Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros
együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó
művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben
1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író
jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E
hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító
szereplők közül.

Bondy(i)
István 1905-ben született Budapesten. Középiskolája elvégzése után, 1924 és
1927 között a Színiakadémia növendéke volt. Az újságok beszámolóiban,
amelyekben a növendék-előadásokról írtak, ott volt mindig a neve, legtöbbször
kis pozitív környezetben.

1927-ben
a Magyar Színház szerződtette le. 1928-tól az Új Színház tagja, ahol máris
felfigyeltek rá az újságok. Így mutatta be a Magyarság 1928 novemberében:

„…az
ismeretlen színészgárda tömegéből hadd emeljük ki egy néma szereplőt, bizonyos
Bondy István nevű fiatal színészt, aki egy cigánykatonát játszik,
szuronyos-fegyverrel, s akinek a vállára borult az elítélt, részeges súgó. Nem
szólhat egy szót se, idegen állam egyenruháját viseli, némán hallgatja a súgó
keserű kitörését, csak amikor egy régi magyar nótába fúl a súgó átkozódása,
akkor szikrázik fel a szeme s lassan lehajtja fejét a síró magyarra. Amint
dermedt haptákból megmozdul ez a fej: ez a rabok himnusza, a titkon együtt
érzők szótlan sikoltása, olyan lélekbe markoló semmiség, olyan csoda, mint két
egybedobogó szív.Viharos nyílt színi tapsot kapott. Pedig egy szó szerepe
sincs. Bondy Istvánnak hívják.”

1929-ben
a Belvárosi, 1929–30-ban a Fővárosi Művész, 1930-ban a Belvárosi Színházban,
majd a Magyar és az Új Színházban lépett színpadra.

A
Magyar Színházban bemutatták a Volponét, amelyben a 8 órai újság így említette
Bondy színrelépését is:

„Bondy
István … kitűnő játéka ismét igazolta a hozzá fűzött nagy várakozást.”

1930–31-ben
a Fővárosi Operettszínház, 1932-tól 1937-ig pedig a Vígszínház művésze volt. Az
utóbbi színházban 1934-ben vált állandó taggá és a 8 órai újság szeptemberben
így utalt vissza – ebből is úgy tűnik maradandó emlékű – korábbi berobbanására:

„Néhány
esztendővel ezelőtt Bíró Lajos drámájában, a Hotel Imperiálban, egy néma
szerepben tűnt fel először Bondi István. Egy román katonát játszott egyetlen
szó nélkül olyan érdekesen, hogy a kritika és a közönség egyszerre felfedezte.
Azóta kisebb-nagyobb szerepekben láttuk jó eredménnyel más és más színházakban,
míg most a fiatal művész úgy látszik, révbe ért, mert a Vígszínház szerződtette
törzstársulatának tagjai közé.”

1935-ben
pantomim szerepet játszott a Busch-cirkusz színészeket szerepeltető
rendezésében. 1937 őszén mutatta be a Pesti Színház Molnár Ferenc: Delila című
darabját, amelyben szerepet kapott az immár ide szerződött Bondy István is.

1938
decemberében ott szerepelt a neve azok között a színészek között, akiket nem
vettek fe a Színészkamarába.

1940
márciusában kezdett játszani az OMIKE Művészakció Goldmark-temében. Szabolcsi
Lajos: Az áruló című egyfelvonásos darabjában. Innen kezdve többnyire kabaré
esteken szerepel. De játszott 1941-ben Bíró Lajos: Álarcok című színjátékában,
Szász Endre: Legényvásár című operettjében, An-Sky Dybukjában és 1942-1943-ban
még egy sor vígjátékban.

A
Demokrácia című újság 1947 áprilisában beszámolt arról, hogy a Fehér Hollók
baráti társasága (amelyeket színészek hoztak létre korábban) az áldozatokra
emlékezve ejtett szót Bondy Istvánról a „remek karakterszínészről”.

Haláláról
– 1944-1945 – részletek nem ismeretesek.

Képek:

1.) Portré,
hangosfilm.hu
2.) Színházi
Élet 1931. 37.
3.) Színházi
Élet 1935. 21.
4.) A
japán kávéházban. (Bondy bal oldalon), omnie.ie

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---