Silló Sándor: Bringa Tel-Avivban
Normális kerékpáros ember Tel-Aviban, mikor decemberben megjönnek az esők leteszi a bringát és Purimig elő sem veszi. Én a 40 fokkal vagyok ugyanígy, de ilyenkor a téli hidegzuhanyokban szívesen biciklizek. De nosztalgiázzanak csak a nyári bringások!
Puhatestűként az Allenby dzsungelében.
A puhatestű kifejezés a pesti taxis szlengben született, és velem alijázott Izraelbe. Pontos körülírása a városi közlekedés azon szereplőinek, akiket nem véd a gépjármű páncélja. Az egyszerű gyalogostól a motorokon vágtatókig terjed ez a törzs. Saját evolúcióm során a kerékpárosok alfajáig tudtam emelkedni. Egy falusi utcácskában ez az alfaj biztonságban tudhatja magát, természetes ellenség híján, de Tel-Aviv más. Itt közlekedni élet-halál harc. Az első alkalommal, mikor kimerészkedtem bringával az Allenby dzsungelébe, a buszok tűntek a legveszedelmesebb fenevadaknak, de hamar rájöttem, hogy ezek a hatalmas jószágok lomhán falják csak a métereket, és nem dudálják le az útról a puhatestűt. Az irányváltást pedig kis lámpácskák villogtatásával teszik szórakoztatóvá: indexelnek. Ezt a szokást a dzsungel többi faja nem igen ismeri. Ezek a járművek komolyabb veszélyt jelentenek, mint a cammogó óriások.
De a csúcs-ragadozók a taxik.
A buszokat kerülgető hivatásosok ismerik a közlekedési szabályokat. Valamikor régen be lettek mutatva egymásnak, de nincsenek már napi kapcsolatban. Csak a dzsungel törvénye érvényes: valahogy haladni!
Ha egy kerekeken guruló puhatestű kerül eléjük – mint most én –, fenyegetően egy-két centiméterre megközelítik. De a halálfélelem indokolatlan, nem bántanak. Ők a megállóba félreguruló busz sávjára pályáznak. Amikor az szabaddá válik, támadnak. A puhatestűnek ilyenkor el kell tűnni előlük!
Gáz! Aztán besorolnak a következő busz mögé, lesben állva – inkább gurulva – várják a következő leteríthető 15 métert.
Mezei autós nem szívesen téved a dugó óráiban az Allenbyre. Ha mégis, ő az igazi veszély a puhatestűekre, mert nincs a reflexeiben az őserdő ritmusa. Ezek nem tudják, hogy mikor odatéphetnének a váratlanul felszabaduló sávra, akkor lehet, hogy egy roller megelőzi őket balról, ahonnan semmi nem jöhetne normális esetben. A hirtelen pánik rosszabb, mint folyton kihegyezett érzékekkel rettegni. Én, a puhatestű meg különösen nem lazíthatok, ha nem akarom, hogy körül rajzoljanak.
A dzsungelben, a túlélésért folytatott harcban nagyon fontos a helyismeret. Én is jól hasznosítom a gyalog-puhatestű koromban szerzett tudást: melyik busz mikor fog megállni, melyik lámpánál fog elkanyarodni. Ez szinte tervezhetővé teszi az Allenbyn biciklizést.
A legfejlettebb alfajunk a motoros futár.
Impozáns egyenruhájukban cikáznak a szörnyek között, fittyet hányva minden veszélyre. Ők nagyon ismerik az Allenbyt. Nem érheti őket meglepetés. A közlekedési szabályokkal nincsenek még köszönőviszonyban sem, de a pizza nem hűlhet ki.
De a legkomolyabb veszély, ha a gyáva bringás felmerészkedik a járdára. Ez elvben 200 sékelre büntethető gaztett, de nem ismerek olyat, aki ismerne megbüntetett kerekező puhatestűt. A járdán nyüzsgő gyalog-állomány váratlanul változtatja a helyét. Kiismerhetetlenül. Én egyszer merészkedtem oda, de vissza is menekültem a biztonsággal kecsegtető autócsordák közé. Hazaértem!
Álmomban gyakran látom magam a cirkuszporondon, ahogy körbe-körbe száguldó rollereseket terelek csinos alakzatokban, az autóbuszaim karikákon ugrálnak át, és a szám végén egy taxi torkába dugom a fejem.
