A mecénás Wahrmann Mór aranyérme lett a Hónap Kincse
A Wahrmann-díjérem kibocsájtása óta eltelt 113 év során a plakett tanúja és túlélője a magyar történelemnek: arra emlékeztet bennünket, hogy nem csupán a pénzszerzésben érdemes bajnoknak lenni, de egyetlen apró emlékérem képes örökállóan bizonyítani az emberi alkotóvágy, a tudás és a szépség iránti fogékonyság fontosságát – mondta Heisler András, a Mazsihisz elnöke ma a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításmegnyitóján.
A Magyar Nemzeti Múzeum februárra az egykori Wahrmann Mór-díjjal járó aranyérmét választotta a Hónap Kincsévé, amely az úgynevezett Wahrmann-érmek első szériájának egyedüli példánya. Wahrmann Mór (1832-1892) a dualizmus korának egyik legjelentősebb nagykereskedője és politikusa volt, aki jelentős mecénási tevékenységet fejtett ki. Halála után háromévente adományozták a róla elnevezett díjat, melyet a magyar kereskedelem és ipar területén kimagasló eredményeket elérők nyerhettek el.
Wahrmann Mór
A Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított Wahrmann-arany pontosan 371,28 grammot nyom, az átmérője 8 centiméter, a verőtöveit pedig egy neves bécsi vésnök, korának egyik legkiválóbb éremművésze, Anton Scharff készítette el. Ezen verőtövek alapján ezt az aranyérmet a körmöcbányai Magyar Királyi Pénzverdében háromévente verték.
A Bláthy Ottó Titusznak 1909-ben adományozott érem jelentőségét az adja, hogy a díjazottak zömmel az aranyérem pénzértékét kérték, és csak négyen (Mechwart András, Bezerédj Pál, Bláthy Ottó Titusz és Borbély Lajos) tartottak igényt a nevükkel ellátott aranyra. Ám az említett négy érem közül három ismeretlen helyen lappang vagy megsemmisült, így a Wahrmann-díjnak a Bláthynak adományozott érem az egyetlen példánya. A díj 2021-ben, vásárlás útján került a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába.
L. Simon László
A tárlatmegnyitót ma tartották a múzeum Kupolatermében, ahol L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója elmondta: korunkban is nagy szükség volna olyan mecénásokra, mint amilyen annak idején Wahrmann Mór, vagy éppen Hatvany Lajos báró volt, hiszen az ilyen adakozó szellemű polgárok a mecénási tevékenységükkel tetemes részt vállaltak a magyar kultúra gyarapításában és gazdagításában. L. Simon László külön köszöntötte a megnyitón Heisler Andrást, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökét, és méltatta azt a kiváló személyes- és munkakapcsolatot, amely kialakult közöttük a vészkorszak 70. évfordulóján tartott emlékezés-sorozat lebonyolítása során.
Megnyitó beszédében Heisler András elmondta: a zsidó vallású Wahrmann Mór az – évszázados feudális tiltások után a 19. század elején végre Pesten is megtelepedhető – zsidó közösség első rabbijának, Wahrmann Izraelnek az unokája volt, aki pénzügyi tehetségét több jelentős vállalat és bank létrehozásában kamatoztatta. Cikkeiben amellett érvelt, hogy a magyar gazdaságot függetleníteni kell Ausztriától, s mivel ezek az írások felkeltették Deák Ferenc érdeklődését is, így Deák – az 1867-es kiegyezés, valamint a zsidók egyenjogúsítása után – felkérte Wahrmannt, hogy induljon az országgyűlési választásokon. Így lett Wahrmann 1869-ben a magyar országgyűlés első zsidó vallású képviselője, akinek a nevéhez egy rendkívül fontos törvényjavaslat fűződik: 1872-ben ő terjesztette be a Pestet, Budát és Óbudát egyesítő törvényt.
Heisler András
Wahrmann ugyanakkor aktívan részt vett a zsidó közösségi életben és a világra nyitott, de felekezetéhez hű neológ értékrendet képviselte – tette hozzá Heisler András, aki a nagy mecénástól e szavakat idézte föl: „Az nem igaz hazafi, ki felekezetéhez nem ragaszkodik, az nem jó polgár, ki felekezetét elhanyagolja. Lángoló honszeretetünk kell, hogy karöltve járjon a felekezetünk iránti törhetetlen hűséggel és odaadással ”.
A Mazsihisz elnöke azt mondta: a Magyar Nemzeti Múzeumban most bemutatott Wahrmann érem kibocsájtása óta eltelt 113 év során a plakett tanúja és túlélője a magyar történelemnek: két világháborúnak, forradalmaknak, meneküléseknek, megalázó és diadalmas időszakoknak. Ez az érem természeti és nem ritkán társadalmi környezetünk rombolása idején is arra emlékeztet bennünket – fogalmazott –, hogy nem csupán a pénzszerzésben érdemes bajnoknak lenni, de egyetlen apró emlékérem képes örökállóan bizonyítani az emberi alkotóvágy, a tudás és a szépség iránti fogékonyság fontosságát. Értékeljük a zsidó és nem zsidó közösségek szimbiózisának korszakos értékteremtését és arra kérem önöket, nagyon vigyázzunk rá – mondta az elnök.
Az unikális érem, valamint néhány további, a korszakban a reáltudományok képviselői számára adományozott díjérem március közepéig látható a Magyar Nemzeti Múzeum Kupolatermében.
(Forrás és képek: Magyar Nemzeti Múzeum)
