Zsidók és arabok egymás költőit olvassák Jaffón
A tavaly májusi zavargások után a zsidók és arabok lakta Jaffón élő civilek összefogtak, hogy jobban megismerjék, megértsék egymást, s ehhez arab és héber költőket hívtak segítségül. A Grassroot megbékélési kezdeményezés egyik szervezője a magyar származású Ráchel Korazim, akivel Shiri Zsuzsa készített interjút a Viszont.hu társadalmi-kulturális online magazin számára.
– A zavargások napjaiban senki sem beszélt senkivel, még mi, zsidók is éreztük a rendőri készültséget, korlátozásokat; bárhová mentünk, rendőrök faggattak, mit csinálunk. Az arabok meg különösen nagy feszültségben éltek. Az egyik arab barátunk fiát bevitték minden ok nélkül a rendőrségre, három hétig bent tartották, majd vádirat nélkül hazaengedték. Amikor néhány viharos nap után lenyugodtak a kedélyek, elkezdtük felhívni arab barátainkat, hogy megtudjuk, mi van velük. Telefonáltam Szaffának, aki azt mondta, éppen hívni akart, mert tenni kell valamit a kölcsönös gyűlölködés ellen – olvasható abban az interjúban, amelyet Shiri Zsuzsa készített a VISZONT.HU számára Zsidók és arabok egymás költőit olvassák Jaffón címmel.
Az interjúalany a Grassroot megbékélési kezdeményezés egyik szervezője, Ráchel Korazim, akinek túlélő szülei Magyarországról érkeztek az akkori Palesztinába a második világháború után. Az említett Szaffa pedig egy helyi szociális munkás MA fokozattal, aki korábban a Népjóléti Minisztériumnak dolgozott, de otthagyta az állását, és létrehozott egy nonprofit szervezetet Hableány néven a jaffói nők számára.
Arra a kérdésre, hogy mit tud tenni két, költészettel, kultúrával foglalkozó nő, Ráchel Korazim azt válaszolja:
– Szaffa eljött hozzám, és eldöntöttük, hogy csinálunk egy arab-zsidó találkozót. Meghirdettük a Facebookon, és olyan sokan jöttek el, hogy két csoportot kellett alakítanunk két helyiségben. Mindkét arab-zsidó csoportnak volt egy arab és egy zsidó moderátora, összesen négy nő. Nagyon feszült volt a beszélgetés, harag is volt, fájdalom is volt, de az emberek megnyíltak és odafigyeltek egymásra. Nem szóltak közbe, nem mondták meg a másiknak, hogy mit kéne gondolnia. Az volt a hangvétel, hogy nem akarjuk megváltoztatni a másikat, hanem meg akarjuk ismerni egymás szempontjait.
A találkozó után a két nő elhatározta, hogy nem áll le, hanem kidolgoztak több projektet, így arab-zsidó irodalmi előadásokat és közös kirándulásokat. Mint Ráchel Korazim felidézi: „Benyújtottuk pályázatainkat a tel-avivi városházára, ahol az irodalmi előadásokra adtak pénzt, mert ez volt a legegyszerűbb és a legolcsóbb. A kapott összeg három találkozóra volt elég. Először két költőnőt, aztán két férfi költőt, mindig zsidót és arabot hívtunk meg, mutattunk be. A harmadik alkalommal pedig ketten felolvastunk a haifai keresztény-arab Emile Habibi írásából”.
Az interjú teljes terjedelmében IDE KATTINTVA olvasható.
(Címlapkép: felolvasás az egyik irodalmi rendezvényen. Forrás: Viszont.hu)