Séta Cfáton
Cfát, Izrael egyik szent városa. Egy darabka történelem, kabbalista zsinagógákkal, tarka művésznegyeddel, galériákkal. Csak sétálni akartam, fényképezőgéppel a kézben. Silló Sándor cfáti sétája.
Öt éve jártam itt utoljára. Akkor sem volt már fényes turistacsalogató látványosság, pedig lehetne. Noé fia Sém alapította a Biblia szerint. Az Özönvíz után jó ötletnek tűnt egy 900 méter magas hegyen építkezni. A középkor harcos századai végén már 32 zsinagógája volt Cfátnak, európai és észak-afrikai zsidó telepesek éltek itt.
És nagyon sok híres rabbi.
Emlékeiket, legendáikat őrzi a városka, de mintha az enyészet felgyorsult volna az elmúlt években…
Nem értekeznék sem az északi-régió leszakadásáról, sem a munkanélküliségről, sem a korona három évéről, amely komoly érvágás volt Cfát életében. A zarándokok, turisták, kirándulók elmaradtak. A városka az idegenforgalomból élt és él, most próbál a sokkból talpra állni.
A hagyományos három napos Cfáti Klezmer Fesztiválra érkeztem.
Este 7 óráig nyoma nem volt a tízezres városka utcáin, hogy éjjelre újabb tízezrek érkeznek. Addig csak sétáltam, mint egy időutazó, aki a modern Izraelből jött és megpróbálom úgy látni Cfátot, ahogy a megismerkedésünk idején megszerettem, kopottan, kicsit szegényesen.
