Novák Attila történész: A világ Bibi szerint
Izrael leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfőjének, a hetvenöt éves Benjamin Netanjahunak a nemrégen magyarul is megjelent BIBI – A történetem című, sok száz oldalas önéletrajza érdekfeszítően, ám a maga képére formálva és egyszerűsítve mutatja be a bonyolult izraeli valóságot – írja Novák Attila történész a kötetről írott recenziójában, amely az Országút című portálon jelent meg.
Netanjahu harcos revizionista-jobboldali családból származik. A rabbinikus ősökkel is rendelkező famíliában apja, a varsói születésű Benzion Mileikowsky (utóbb Netanjahu) tudós történész volt, a spanyol zsidóságnak és XV. század végi kiűzetésének fontos és nemzetközileg is ismert kutatója.
Kettős karriert épített fel, korábban Vlagyimir Zsabotyinszkijnak, a jobboldali cionizmus atyjának főtanácsadója és titkára volt. Osztotta főnöke nézeteit a Jordán mindkét partját elfoglaló zsidó államról és a „vasfalról” (annak szimbólumáról, hogy a zsidó államnak erősnek kell lennie, hogy meg tudja magát védeni az arabokkal szemben). Utóbb politikai lobbista lett – akárcsak utána a fia –: Truman környezetében és Eisenhower elnöknél is kijárogatott a zsidó államért. Ellenezte az ENSZ felosztási tervét. Majd kikiáltása után Izraelbe költözött, az 1950–1960-as években azonban az USA egyetemein tanított.
Megosztásellenes, szélsőséges revizionista álláspontját élete végéig megőrizte, és nagy ellenszenvvel viseltetett az izraeli mapaj (szociáldemokrata) uralkodó elittel és a baloldali-liberális sajtóval szemben, s ezt a fiába is beleoltotta. Az averziója persze abból is táplálkozott, hogy úgy érezte, emiatt (az egyébként széles) csoport miatt nem kapott megfelelő akadémiai állást Izraelben.
Bibi szocializációját, bár Tel-Avivban született, és sorkatonai szolgálatát Izraelben teljesítette, meghatározták Egyesült Államokban töltött hosszú évei. Csapatával részt vett a Sabena-járat eltérítése utáni mentőakcióban, meg is sérült (1972). A Szájeret Matkal izraeli elitalakulat tartalékos egységének tagja maradt, de felmentést kapott a további szolgálat alól. Az 1973-as jom kippuri háborúban is részt vett, majd visszatért az Egyesült Államokba egyetemi tanulmányait folytatni. Doktorálni azonban már nem tudott, annyira megviselte bátyja, Jonatan halála. Ő vezényelte ugyanis a Szájeret Matkal-alakulatot az 1976-os entebbei túszkiszabadítási akcióban, ahol egyedüliként halt meg. Emléke vissza-visszatér öccse önéletrajzában – mint testvér, mint szerepmodell és mint olyan, akinek az izraeli kollektív tudatban fontos szerep jut – és így egyben Netanjahu vezetői, nemzetmentő miniszterelnöki ambícióit is legitimálja.
Novák Attila írását teljes terjedemében ITT olvashatják.
