Van jövő!
dr. Nógrádi Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) alelnökének személyes beszámolója a Nemzetközi Élet Menetéről, Auschwitz-Birkenauból.
A Soah Emléknapján a Nemzetközi Élet Menetével Auschwitz Birkenauba gyalogolunk.
Együtt lépkedünk a gázai fogságból megmenekült túszokkal, a túlélőkkel, a gyászolókkal, együtt a tizenkétezer megemlékezővel, akik negyven különböző országból érkeztek. Közöttük több mint nyolcvanan Magyarországról, holokauszt-túlélők, a Frankel Zsinagóga tagjai, zsidó és nem zsidó iskolák diákjai együtt megyünk a nemzeti lobogó alatt.
Nagyszüleimet Nyíregyházán a magyar csendőrök marhavagonba kényszerítették. A német fasiszták pedig idehozták őket, Auschwitz Birkenauba, a több mint másfél millió zsidó áldozattal együtt, akiket itt gyilkoltak meg, és égettek el.
Auschwitz-Birkenau a „legnagyobb magyar temető”. Vagy talán mégsem, mert nincsen itt sír, egyetlen egy sem.
Baktatunk a szemerkélő esőben kéz a kézben a fiammal. Gondolatban a nagyszüleimmel beszélgetek. Hallom utolsó óhajukat a gázkamrából:
„Csak a gyerekek túléljék!”
Úgy mormolom, mint egy imát:
„Három lányotok, Edit – az én anyám, Vera és Klári megmenekültek, és túlélték a borzalmat, de a többijüket veletek együtt elnyelte az auschwitzi krematórium lángja. Én az unokátok vagyok, és ő itt a fiam, a ti dédunokátok, Jakab. De van még más dédunokátok is. És van zsidó állam a Szentföldön, Izrael a neve, amelynek erős védelmi hadserege van.”
Valahogy elkavarodunk. Az Izraeli Oktatási Minisztérium diákjai között találjuk magunkat, akik izraeli zászlóba burkolódzva egy tórával táncolnak, énekelnek.
Hogy lehet egy volt haláltáborban énekelni és táncolni?
Értetlenségemet látva egy göndör hajú, pajeszos fiatal fordul felém:
„Hát nem érted? Itt vagyunk, és élünk, és van országa a népünknek.”
Egy pillanat múlva már kezemben a tórával közöttük állok, és értem.
Am Israel Chaj, Am Israel Chaj!
Később a zápor sűrű esőbe, majd viharba fordul. Megyünk tovább bőrig ázva.
Dörög és villámlik.
Velünk sír Auschwitz felett az ég.
Bőrömön az eső, mint nagyszüleim simogatása.
Fiam megölel és együtt mondjuk:
„Yiskadal v Yiskadas”
Szerző: dr. Nógrádi Péter, a Mazsihisz alelnöke
Fotók: dr. Nógrádi Péter
