Kései fürdőzés – Gergely Ágnes Kossuth-díjas költővel találkoztunk
Vasárnap este megtelt a Rumbach zsinagóga – nagyon sokan
voltak kíváncsiak a 92 éves Gergely Ágnesre. Az irodalmi est házigazdája
Sumonyi Zoltán – József Attila-díjas író volt, beszélgetőtárs, Barna Imre –
József Attila-díjas műfordító, a verseket Havas Judit – Artisjus-díjas
előadóművész tolmácsolásában hallhattuk, Jávori Ferenc (Fegya) – Kossuth-díjas
zeneszerző zenei kíséretével.
Gergely Ágnes
A Kései fürdőzés
című hangoskönyv bemutatója egyben találkozás volt Gergely Ágnessel, a kortárs
magyar irodalom kiemelkedő alakjával, egyszerre ünneplés és főhajtás egy fontos
életmű előtt.
Sumonyi Zoltán megemlékezett arról, hogy az
est dátuma november 9., a történelemben két tragikus eseményt is jelöl,
1938-ban a Kristályéjszaka, 1944-ben pedig Radnóti Miklós halálának napja. E
két dátum a gyűlölet és a veszteség szimbóluma – jegyezte meg –, de ma az
emlékezés erejét ünnepeljük Gergely Ágnes versein keresztül. Az egyik a
gyűlölet elszabadulásának, a másik a humánum pusztulásának napja, és most, e
kettő árnyékában, egy olyan költőt köszöntünk, akinek költészete éppen az
emberi méltóság megőrzéséről szól.
Sumonyi Zoltán
Barna
Imre felidézte közös munkájukat az Európa Könyvkiadóban és a hangoskönyv
elkészítését, méltatásában kiemelte Gergely Ágnes önreflexív, fegyelmezett
líráját, amelyben a személyes történet mindig egyetemes érvényű. Havas Judit
elmondta, hogy a Kései fürdőzés anyagát a
költővel együtt válogatták, a 29 hallható vers felvételei a Petőfi Irodalmi
Múzeum stúdiójában készültek, Gergely Ágnes rövid reflexióival.
Havas Judit
A
beszélgetés második szakasza az életmű történelmi és spirituális dimenzióit
bontotta ki, Ágnes felidézte gyermekkora és családja történetét. Apás gyerek
voltam, imádtam az apámat. Megígérte, hogy visszajön… és nem jött – idézte fel
szomorúan. Erről szól az Ausztriai lépcsősor című
verse is, amelynek eredeti címe Mauthauseni lépcső
lett volna, de akkoriban nem akarta, hogy a cím rögtön elriassza az olvasót. A
versből úgyis kiderül, miről van szó – mondta.
Most
azonban már sokkal sarkosabban fogalmaz, nem fogadja el a holokauszt
megnevezést, mert valamiképpen eufemisztikus és majdhogynem megszépíti azt a
valóságot, amit szerinte csakis haláltábornak szabadna nevezni.
A
költő azonban kiemelte, hogy verseiben a fájdalom mellett mindig jelen van a
túlélés és az emberi méltóság megőrzésének szándéka, a közönség pedig hosszan
tartó csenddel reagált a vallomásra.
A versek értelméről és a költészet szerepéről eszmét
cserélve Sumonyi Zoltán
megkérdezte, muszáj-e minden verset teljesen érteni. Gergely Ágnes válasza
tömör volt – Nem. Ha mindent érteni lehet, az már nem jó vers. Majd hozzátette
– A versnek is van zenéje, nem magyarázni, hanem hallani kell. Barna Imrével
egyetértettek abban, hogy a vers mindig többértelmű zenei műfaj, amelyben a
kimondatlan legalább olyan fontos, mint a szöveg maga.
Barna Imre
Ezután
szó esett a Bábel című versről, amely Isaac Babel
író alakját idézi fel, és a totalitárius rendszerek morális kérdéseit
vizsgálja. A vers sorai – A gonosz ideiglenes, de teret kap és menetel –
az est egyik legemlékezetesebb idézetévé váltak.
A beszélgetőtársak,
Arany János, Radnóti és a bibliai Dániel alakját is említették, érzékeltetve,
hogy Gergely Ágnes versei a múlt és az örök emberi felelősség közé építenek
hidat.
A
Temetőpanoráma és a Kozma
utca című versek kapcsán Ágnes néhány személyes emléket is megosztott.
Elmondta, hogy a temető pénztárosnője egyszer megkérdezte tőle – Miért nem
tetszik inkább a Kerepesire menni? Mert nem tartozom oda – felelte röviden és
lényegre törően.
Jávori Ferenc Fegya
A
záró részben a beszélgetés visszakanyarodott a költő pályájának
kezdetéhez. Pályáját fordítóként kezdte,
és mint mondta, a fordítás tanította meg neki a vers formáját és ritmusát.
Fordítani mindig öröm volt, írni kín. A fordítás megtanított a türelemre és a
pontosságra – idézte fel.
Barna
Imre hozzátette, hogy az 1950–60-as években a műfordítás sok költő számára
jelentett menedéket, amikor saját verseiket nem publikálhatták. Ebben az
időszakban alakult ki a magyar irodalom magas színvonalú fordítói hagyománya,
amelyhez Gergely Ágnes is nagyban hozzájárult.
A
program végén Havas Judit több szívhez szóló verset adott elő, köztük a Transzcendens etűdöt és a Viharkabát
Zoltán emlékére című költeményt, amelyek nemcsak a szerelemről, hanem a
hiányról és az emlékezésről is szólnak.
Havas Judit, Gergely Ágnes
Zárásként
elhangzott a Még egyszer Firenzében című vers,
végül a költő előadásában meghallgathattuk a két nappal ezelőtt íródott Útinapló 1965-öt, utóbbi a keleti és nyugati világ
szenvedéstörténetét kapcsolta össze, utolsó sorai így hangzottak:
„Auschwitz nagyobb bűn, mondja ki az ítéletet valaki.
Mert napnyugat vagy napkelet – túlélni csak együtt lehet.”
A beszélgetés után a résztvevők közül többen személyesen is köszöntötték a
költőt, egykori tanítványa felidézte iskolai emlékeit, majd a rendezvény
dedikálással zárult.
A
Kései fürdőzés bemutatója egyszerre volt irodalmi
program és személyes visszatekintés.
A beszélgetésekből és felolvasásokból kirajzolódott Gergely Ágnes életművének
legfontosabb jellemzője, az emlékezés, a morális felelősség és a nyelvi
fegyelem egysége.
Ahogy
ő fogalmazott – Gyűjteni kell az emlékeket, nemcsak a jókat, a rosszakat is.
Mert azokból leszünk, azokból emlékezünk.
Rubin Eszter írása
Fotók: Ritter Dron
