Generációk fénye – hanukai este a Gálvölgyi családdal a Goldmark teremben
Az
idei HanukaFeszt egyik olyan estjére került sor december 15-én, hétfőn a
Goldmark teremben, amely minden bizonnyal a legmeghittebbek, olykor
legviccesebbek és leginkább elgondolkodtatók közé tartozott. A hanuka
ünnepköréhez méltóan az este egyszerre volt felemelő, ünnepélyes és személyes:
a fény, a csoda és az emberi kapcsolatok ereje került a középpontba. A vendégek
ezúttal nemcsak egy ismert művészcsalád történeteibe nyerhettek betekintést,
hanem abba is, miként válhat a család maga a mindennapok legnagyobb csodájává.
Az
estet Bíró Eszter nyitotta meg, aki szervezőként régóta elkötelezett a zsidó
kulturális értékek közvetítése mellett.
Megnyitójában felidézte a HanukaFeszt
indulásának körülményeit: a rendezvénysorozat első alkalma 2023. október 7-e
után néhány hónappal valósult meg, egy olyan időszakban, amikor a világ és
benne a zsidó közösségek is megrendülten keresték a kapaszkodókat. Szavai most
sem kerülték meg a fájdalmas aktualitásokat, megemlékezett az ausztráliai
tragikus eseményekről, ugyanakkor hangsúlyozta, a hanuka fénye éppen arra
tanít, hogy a legsötétebb időkben is van értelme lángot gyújtani. Nem a
tagadás, hanem a remény gesztusaként, amely képes közösséggé formálni az
egyéneket.
A
megnyitót követően Kardos Péter főrabbi gyújtotta meg a hanukia második
gyertyáját, és mondta el az ünnepi áldást.
A szertartás csendje és
emelkedettsége különös súlyt adott a pillanatnak: a láng fellobbanása nem
csupán egy vallási rítus része volt, hanem emlékeztető arra a történelmi
csodára, amikor a kevés olaj nyolc napon át adott fényt. A gyertya lángja
mintha egyszerre szólt volna a múlt kitartásáról és a jelen felelősségéről.
Dr. Grósz
Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke
köszöntőjében szintén a hanuka örök üzenetére helyezte a hangsúlyt.
Rövid,
mégis tartalmas beszédében kiemelte, a fény nemcsak spirituális fogalom, hanem
közösségi tapasztalat is. A legkisebb láng is képes beragyogni egy teret, ha
van, aki őrzi és továbbadja. Szavai érintették a közelmúlt tragédiáit,
ugyanakkor a magyarországi zsidó kultúra erejéről és gazdagságáról is szóltak,
amely évszázadok óta szerves része a magyar szellemi életnek. Festők, zenészek,
színészek, írók és gondolkodók hosszú sora bizonyítja, hogy a hagyomány és a
megújulás nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő értékek.
Az
est középpontjában ezt követően Winkler Nóra beszélgetése állt a Gálvölgyi
család tagjaival: Gálvölgyi Jánossal, Kossuth- és Jászai Mari-díjas
színművésszel, valamint lányaival, Dorkával és Eszterrel. Bár Judit, a család
meghatározó alakja betegség miatt nem tudott jelen lenni, alakja és szerepe
végig érzékelhető maradt a történetekben. Már az első pillanatok világossá tették,
ez a család sok tekintetben eltér a hagyományos mintáktól, mégis rendkívül erős
belső kohézióval bír.
Szó
esett a család vegyes vallási hátteréről is.
Gálvölgyi János katolikus
neveltetéséről mesélt, gyermekkori templomi élményeiről, arról, mennyire
tetszett neki a ministránsok szerepe, miközben lányai természetes
egyszerűséggel beszéltek arról, hogy az ünnepek mindig az élethelyzetekhez és a
munkarendhez igazodtak. A klasszikus zsidó ünnepeket nem tartják rendszeresen,
ugyanakkor a sátras ünnepeket – a közösség és az együttlét hangsúlyos alkalmait
– igen. Ez a látszólagos ellentmondás valójában jól illusztrálja azt a
nyitottságot és rugalmasságot, amely a család működését jellemzi.
A
hanuka mégis különleges hangsúlyt kapott az este során, elsősorban szimbolikus
jelentése miatt.
A beszélgetés során egyre világosabbá vált, a fény ünnepe
túlmutat a vallási kereteken. A csoda nem feltétlenül rendkívüli eseményként
jelenik meg, hanem a mindennapokban, az egymásra figyelésben, az
összetartozásban. Gálvölgyi János számára maga az élet a csoda. Az, hogy
megszületett, hogy itt vannak a lányai, és hogy együtt élhetnek meg hétköznapi
pillanatokat. Dorka és Eszter hasonlóan fogalmaztak: a család stabilitása, az
együtt töltött vasárnapok, a közös kávézások, a gyerekkor meghatározó emlékei
mind-mind olyan fényforrások, amelyek hosszú távon is irányt mutatnak a saját
családjaikban is.
A
beszélgetés bensőséges hangvétele mögött komoly kérdések húzódtak meg:
mit
jelent szülőnek lenni egy reflektorfényben élő pályán, hogyan alakulnak a
családi szerepek, amikor a munka gyakran felülírja az ünnepnapokat, és miként
lehet mindezt a következő generáció számára értékké formálni. A válaszokból egy
olyan családkép rajzolódott ki, ahol a humor, az intellektuális kíváncsiság és
az egymás iránti lojalitás egyszerre van jelen.
A
Goldmark terem falai között ezen az estén a hanuka nem pusztán egy naptári
ünnep volt, hanem élő metafora.
A fény itt a családi történetekben, a kimondott
és kimondatlan szeretetben, az elfogadásban és a közös emlékezetben jelent meg.
A Gálvölgyi család története arra emlékeztetett, hogy a csoda nem mindig
látványos, de annál tartósabb. Olykor egy gyertyaláng formájában, máskor egy
vasárnapi ebédben vagy egy régi esti mesében él tovább.
Ez
a beszélgetés méltó módon illeszkedett a HanukaFeszt szellemiségéhez.
Megmutatta, hogy a fény nem kizárólag vallási vagy kulturális kategória, hanem
emberi tapasztalat. A család – minden különbözőségével és tökéletlenségével
együtt – képes olyan világosságot hozni az életünkbe, amely túlél sötét időket,
és amelyet érdemes újra és újra továbbadni. Hanuka üzenete talán éppen ez: a
csoda ott van körülöttünk, ha van bátorságunk és figyelmünk észrevenni.
Riedl
Annamária beszámolója
Fotók: Ritter Doron
