Mátyás király és a budai zsidók
A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.
1476.
december 22-én tartották meg Mátyás király és Aragóniai Beatrix budai esküvőjét,
amelyen a budai zsidó közösség is képviseltette magát, Mendel Jakab praefectus
vezetésével. A leendő királyné december 10-én érkezett meg Székesfehérvárra, majd
Mátyás király kíséretében Budára indult. A budai polgárok soraiban a királyné
elé vonuló zsidó küldöttséget Mendel Jakab vezette, és a korabeli krónikások
szerint a küldöttség impozáns megjelenése páratlannak számított a korban. Abban
az időben, amikor a zsidók számára Európában és az iszlám világban legtöbbször
tilos volt lóra ülni és fegyvert viselni, a budai zsidó küldöttség legfontosabb
személyiségei lovon vonultak fel, és díszes kardot viseltek oldalukon. Hanns
Seybolt, kolostori írnok és krónikás szerint a budai zsidók 31 „pompás” lovon
érkeztek, és a küldöttséget vezető „Mendl díszruhában [volt], bársonnyal
bélelt, csúcsos süveget viselt, és egy csatot a kalapján. Oldalán pedig hosszú
ezüst kardot.” (Komoróczy 2013, 124) Nemcsak Mendel viselt kardot, hanem a
küldöttség tagjai között helyet kapó tíz ifjú is díszes markolatú kardot
csatolt oldalára. A harminckét fős
küldöttség néhány héttel később az újév napi lakomára is ajándékot vitt: „két
nagy kenyeret, egy barna kalapot, rajta nagy strucctollal, és két nagy élő
szarvast, és két őzet, és nyolc pávát.” (Komoróczy 2013, 124.).
Mendel
Jakab elismert vezetője volt a budai zsidó közösségnek és a magyarországi
zsidóságnak, és hosszú évtizedeken át töltötte be a praefectus címét. A
tisztséget Mátyás létesítette azzal a céllal, hogy kapcsolatot tartson a zsidó
közösség és az uralkodó között. A korabeli Európában ez a döntés szintén
újdonságnak számított, mivel addig a hasonló pozíciót egy keresztény nemes
töltötte be. Mendel Jakab ezen felül okleveleket adhatott ki, saját címerrel és
arcképével ellátott pecséttel rendelkezett, ami a korabeli Európában szintén kivételesnek
számított, de további kiváltságokat is kapott a királytól (Ujvári 207, 586). A
pecsétet a kassai levéltárban őrzik, és az 1910-es években ennek alapján
festette meg Gedő Lipót Mendel Jakab portréját (milev.hu). Mendel nevéhez
fűződik a Táncsics Mihály utca 21-23. szám alatti zsinagóga 1461-es
felépíttetése is, amelyet 1686-ban pusztítottak el a császári seregek a város
ostromakor, és amelynek romjait évszázadokkal később, 1964-ben fedezték fel és
azonosították Zolnay László régésznek és Scheiber Sándornak köszönhetően.
Források,
felhasznált irodalom:
Komoróczy, Géza. 2013.
„Nekem
itt zsidónak kell lenni”. Források és dokumentumok (965-2012). A zsidók története
Magyarországon 1-2. kötetéhez. Kalligram,
Pozsony.
Ujvári Péter
(szerk.). 2017. [1929] Magyar zsidó lexikon. Gyomai Kner Nyomda
Zrt., Láng Téka, Budapest.
Peremiczky Szilvia írása
